Az biztos, hogy a Road legénysége nem unatkozott az elmúlt hónapokban hisz, ahogy az ország egyik legnépszerűbb koncert zenekarától elvárható, minden jelentősebb rock fesztiválon jelen voltak.

A nyár elmúlt, és ezt a pénteki időjárás is csak igazolni tudta, de a motor nem állt le. A Road stílusosan, a hűvös este ellenére is karneváli hangulatban zárta a szabadtéri szezont.

Az nyitó zenekar kilétét - a mostanság úgy tűnik, egyre divatosabb szokás szerint - jó ideig homály fedte. Az utolsó előtti pillanatban azért csak fellibbent az a fránya fátyol és megtudhattuk, hogy a Subscribe basszer, Anga-Kis Miklós kezdeményezésére alakult, soraiban Subscribe, Blind Myself és Special Providence tagokat felvonultató, hamarosan második lemezét bemutató pop-rock brigád, Useme alapozza meg az est hangulatát, élén a Subscribe / Rage Against The Machine Tribute by Subscribe torok, Csongor Bálinttal.

A USEME produkciójába a tavalyi Rockpart fesztiválon jövet-menet már volt alkalmam belekóstolni, ám teljes egészében most első alkalommal sikerült végighallgatni, hogy mit is művelnek ezek a rutinos fickók ebben a felállásban a színpadon.

Bálint talán a legelvetemültebb party-állat a honi frontemberek között, ám ezúttal valahogy mégsem éreztem benne azt pofátlanul elsöprő lendületet, amit például egy RATM Tribute műsor alatt képes prezentálni. A USEME vérprofi, ez kétségtelen, mint ahogy az is, hogy elég széles körben megvan a maga közönsége, valahogy mégsem jött át a műsor.

Tény, hogy hangulatosak a dalaik, tény, hogy még a lágy pop dallamok mögött is olyan disznó gitár sound dörren, hogy az már edzett fém szíveket szaggat, mint ahogy az is vitathatatlan, hogy Anga-Kis úr vérprofi és baromi feelinges játékú basszusgitáros, de valami hiányzott.

Lehet, hogy saját közönség előtt, mint headliner a fejemet letépték volna, de most nem volt meg az a mindent elsöprő koncertélmény, amit azért sajnálok nagyon, mert lemezen jól működik a történet.

Az már a nyár indítás tapasztalatai alapján is sejteni lehetett, hogy a Road ezúttal sem bízza a véletlenre a showt. Aki akkor kihagyta a mókát, most kárpótlást kaphatott, aki pedig ott volt a korábbihoz hasonló élményben részesülhetett, igaz, ezúttal talán jobban fogytak a melegen tartó rövidek, mint a jóféle hűsítő csapolt sörök, de ez mit sem tompít a hangulaton, ám sajnos a hangzás ezúttal nem volt 100%.

Szép is az, ha egy zenekar saját maga számára teszi magasra a lécet, de a már sokat emlegetett nyárindítás olyat szólt és villant, hogy azt überelni nagyon nehéz, ám kicsivel alá csúszni annál könnyebb, és szó, ami szó, ezúttal “nem minden úgy sikerült, ahogy azt elképzelték” viszont a buli a hibákkal együtt, vagy azok ellenére is eszméletlen jól működött, és ez a legfontosabb.

A látvány ezúttal is telibe talált. Lerobbanó háttérvászon, konfetti ágyúk, lángcsóvák, füst és lángra fújt még több füst, amire a gyanútlan betévedő akár azt is hihette volna, hogy egy zenés tűzoltó gyakorlat közepébe csöppent. A hangzás ezúttal sajnos nem ütött akkorát, ám egy kő keményen végig koncertezett nyár után ez talán nem is felróható. Hogy a kiváltó ok a fáradtság, vagy valami egészen más, voltaképp már tök mindegy, a hangulat így is az eget verdeste, a közönség létszáma pedig talán még felül is múlta a nyitányét.

Minden nagy sláger felcsendült, volt tombolás és együtt éneklés, látvány-pálinkázás, fiatalok, felnőttek, gyerekek és örök gyerek felnőttek kivont gumikardokkal, a Track állandó kültéri díszét képező - finoman leoltott - potyázó hídemberek és persze egy kegyetlen jó koncert.

Pár órára megint nyár volt. Találkozunk novemberben, fedettpályán. Köszönjük Road!

FOTÓK: Photo:in-visible/Radó Norbert. További képek ITT.