Esztergomban van egy Sportalsó nevű hely, amit két jóvágású fiatalember vezet és keltett életre. Szénégető Ricsi a programfelelőse a klubnak. Emellett nagy zenegyűjtő, blogot ír és még ezer meg ezer dologgal foglalkozik, ami mind a zenéhez köthető. Ezekről faggattuk ki. Mivel Ricsi szeret sokat beszélni, így két részletben közöljük le a levélváltásunkat. Ez az első fejezet.

Ricsi! Tudom, hogy már elég sok helyen leírtad és elmondtad, hogy hogyan kerültél a Sportalsó stábjába, viszont nálunk még erről nem esett szó. Megtennéd, hogy röviden elmeséled?
Persze, általában ez az első kérdés, ami velem kapcsolatban felmerül, ha a klubról van szó. (nevet) Elég egyszerű a képlet: megkeresett Bozsó, hogy az akkor már közel két éve működő Sportalsóból tudósítsak néha egy-egy buliról, mert olvasta pár cikkemet és tetszett neki. Az alapfelütés egyszerű volt: ha már mindketten esztergomiak vagyunk, segítsünk egymásnak! Mondtam, hogy miért ne? Lementem pár bulira, eldumálgattunk és összebarátkoztunk. Ismertük egymást régebbről, de inkább csak látásból, így nem nagyon tudtuk, hogy a másik milyen kapcsolatokkal, elképzelésekkel rendelkezik. Ahogy kiderült, hogy Ő a klubot egy picit szeretné jobban megpörgetni, én pedig sok zenekart ismerek, így kézen fekvő volt, hogy besegítsek. Először csak egy Paddy and the Rats és egy Rómeó Vérzik buliról volt szó, majd kettőt pislogtunk, és az egész ősz tele volt. Talán három buli volt, amit nem én hoztam. Amikor az első pár elég jól sikerült, akkor összenéztünk, és megbeszéltük: Ezt innentől én csinálom. Ennek már öt éve.

Gondolom most már sokkal könnyebb a programszervezés, mint kezdőkorodban. Mik voltak azok a nehézségek, amikkel mindig szembe kellett nézned, de ma már inkább csak nevetsz rajta.
Kezdjük ott, hogy egészen más egy-egy bulit leszervezni, illetve összerakni egy klubszezont. Amikor az első szezont csinálgattam, még leginkább arra mentem, hogy minél gyorsabban megteljen a naptár. Aztán amikor láttam, hogy vannak stílusok, amikhez eleve kicsi a város és az agglomeráció, majd olyanból beraktam kettőt is egy hónapba, akkor azért vakargattam a fejem, hiszen ha kevesen vannak, az senkinek sem jó. A zenekarnak is kellemetlen, a klubnak szintén. Ezeket a dolgokat meg kellett tanulni, rá kellett érezni. Aztán a másik, hogy mivel a klub ugyan üzemelt két éve, de javarészt csak kisebb koncertek voltak, ezért amikor az átlag nézőszámokat kérdezték, fogalmam sem volt, mit mondjak, ezért inkább lefelé kerekítettem. Volt, amikor még így is fölé lőttem, és a buli sem sült el túl jól. Na, ott gyorsan kiderült, hogy a legokosabb, ha az ember azokat a számokat mondja, amiket a klub tényleg tud, és nem azt, amit jósol. (nevet) Amiken még rendre elakadtam, főleg a legelső buliknál, amiket szerveztem, a technikai kérdések, illetve a backline. A mai napig nem vagyok ebben valami zseni, mert úgy gondolom, ez nem az én dolgom. (nevet) Szerencsére a technikusunk ma már hajlandó felvenni a telefont és segíteni, de anno én vadul próbáltam mindenkivel mindent lekommunikálni, de ez vagy nem sikerült, vagy rosszul. (nevet) Na, ma már az ilyen szituációkat igyekszem messzire elkerülni.

Fotó: Neves Ildikó/FotoN

Elég sok dolognak meg kell lennie, hogy egy-egy koncert simán lemenjen. Gondolok itt a technikai részre, vagy akár a cateringre. De ezek mellett ugye a reklám is nagyon fontos. Milyen felületeket alkalmaztok, melyek szerinted azok a helyek, ahol a legtöbb emberhez elér az adott koncert?
Az a felület, ahol a legtöbb embert eléred, az ma kétségtelenül a facebook. Amikor a Sportalsóhoz kerültem, a klubnak sem facebook oldala, sem honlapja nem volt, ami eléggé megnehezítette a dolgom, hiszen a zenekarok nem tudtak hol utánanézni a helynek. Mivel Bozsó egyfajta digitális ősember, akinek a mai napig nyomógombos telefonja van, én meg masszívan facebook függő vagyok, meggyőztem, hogy csináljuk egy likeolós oldalt az akkor használatos profil helyett. Kemény harc volt, de mára már belátta, hogy szükséges lépés ez, e nélkül szinte nem is létezel. Egy darabig ment, hogy a klub és a fesztivál egy oldallal menedzselve is elég volt, idén azonban jobbnak láttuk ezt is különválasztani. Kicsit sajátos módon kezeljük ezeket, ugyanis van egyfajta érdekes humora, stílusa a stábnak, amit igyekszünk az oldalakba is belevinni, illetve a vendégeket is belevonni, ahol csak lehet. Ezért is van a Sportalsó csoport is a facebookon, mert amit már az oldalra alkalmatlannak találunk, az ott még belefér. Bár van, amikor elvetjük a sulykot, elég csak Bozsó hasmenéses sztorijára, vagy rappelésére gondolni a live-okban. (nevet) A weboldalunk jelenleg teljesen tetszhalott állapotban van, a korábbi webmester félig megcsinálta, aztán sajnos annyira besűrűsödött az élete, hogy félbemaradt a projekt. Remélem, hamarosan tudunk életet lehelni bele, mert nagy szükség lenne rá. Hiába a facebook a preferencia, vagy rengeteg dolog, amihez jobb, ha van egy honlapod. A mi esetünkben például a most kibővült Törzskártya partnereink listáját oda szeretnénk feltenni, a Sportalsó/Sportalshow díjjal és a fesztivállal kapcsolatos dolgokat is könnyebb lenne ott elérni, akárcsak a Fanzine archívumot, amit szeretnénk letölthetővé tenni. És, hogy ne érjen véget a lista ennyivel, nyilván plakátozunk és hirdetünk is, ahol csak lehet, illetve értelmét látjuk és a büdzsébe is belefér.

Mivel próbáljátok meg a közönség számára kicsit vonzóbbá tenni a helyet?
Mivel a Sportalsó nem egy CbGb’s, ezért szükségünk van némi extrára. Bár leginkább egy légkondira lenne, de arra nincs pénzünk! (nevet) Ha valaki megszponzorálna vele, egy életre a lekötelezettjei lennénk! (nevet) Akartunk valamit, amitől a törzsvendégek is kicsit magukénak érezhetik a helyet, vagy legalábbis közelebb magukhoz. A logóval ellátott póló, pulcsi, kitűző ugye már elég régóta van, és számomra például mai napig óriási dolog, amikor valakin meglátok egy ilyet a klubon kívül is. Hihetetlen jó érzés. Ilyenkor egy kicsi ízelítőt kapunk abból, amikor egy zenész meglátja valakin a bandája merchét. Viszont akartunk még valamit, valami extrát, ez lett a Törzskártya első körben. Ez lényegében az, amit a neve is mutat: minden belépős koncerten kapsz egy pecsétet, néha kettőt, majd ha megvan 4, akkor 2000 Ft értékben a mi kontónkra fogyaszthatsz a pultnál. Ezt idén ősztől kicsit kibővítettük, lett néhány partnerünk a városban, ahol különböző kedvezményeket kaphatsz a betelt kártyádért cserébe. Szerintem bátran mondhatjuk, hogy hatalmas siker lett ez a kártya, ugyanis vannak, akik kifejezetten emiatt lettek visszajáró vendégek, és rendre igénylik az újat, ha betelik a régi. Mivel Bozsó is állandóan ötletel ilyeneken, és a Törzskártya pozitív fogadtatása még jobban lelkesítette, kitalálta a Fanzine-t is, amivel lényegében engem szívat, hiszen én írom a nagy részét, Ő meg baszik rá. (nevet) Ez igazából szórólap helyett van, amolyan kis reklámfüzet cikkekkel, interjúkkal, kritikákkal, meg ami éppen jön, 16 vagy 20 oldalon, ahogy éppen adja magát a dolog. Mivel úgyis költenénk szórólapra, ami rendre a kukában landol, inkább ezt nyomatjuk, és szórjuk ingyen, nagyobb eséllyel olvassák el az emberek. Ősztől próbáljuk rendszeresen megjelentetni majd és kicsit exkluzívabb infókat is tenni bele, hogy még vonzóbb legyen mindenki számára.

Van már saját díjatok is, a Sportalsó/Sportalshow díj. Mi is ez pontosan?
Ez egy hirtelen ötlet volt tavaly, a Sportalshow 2016 előtt, amiről aztán úgy döntöttünk, rendszeressé tesszük. Nagyon fontos, hogy egyik jelenlegi zenei díjat sem kívánjuk minősíteni, vagy ilyesmi, hanem inkább az volt a célunk vele, hogy akik a szívünkhöz közel állnak és elismerjük a munkásságukat, azokat meglepjük valamivel úgymond. Az elsőt Szöszö kapta, a The Joystix énekes/gitárosa, amolyan életmű-díj gyanánt, mivel nagyon tetszett a komplett stábnak az aktuális Joystix lemez, illetve Szöszö egyéb projektjeit is elismertük ezzel. Idén pedig az Aurora zenekarra esett a választásunk, akiknél aligha kell megindokolni, miért is kapták a díjat. Elég csak a pazarul sikerült tavaly év végi dupla albumukra gondolni!

Hamarosan nyit a klub, vége a fesztiválszezonnak. Elég sok buli van már most lekötve, 100%-osan kész a programlista?
Olyan sosincs, hogy 100%-ban kész! (nevet) Mindig vannak elmaradó, átalakuló koncertek. Az őszünk olyan 95%-os jelenleg, a tavasz pedig erős 70% mondjuk. Próbálunk kicsit a sokrétűségre törekedni, egészséges keretek között, így a szervezés most egy kicsit több időt és energiát visz el, ráadásul mellette már ugye dolgozunk a Sportalshow 2018-on is. Fotó: Neves Ildikó/FotoN

Most már nem csak egy sima rock klub szervezője vagy, hiszen már a Sportalshow Fesztiválért is Te felelsz. Hiánypótlásnak szántátok az elején, amikor elkezdtétek vagy alapból felakartatok kerülni ezzel is a térképre?
Igazából a Sportalshow és annak ötlete eléggé vadregényes. (nevet) Azt azért tudni kell rólunk, bár ez szerintem az eddigiekből is lejött már, hogy mi eléggé kaotikusan működünk. A fesztivál ötlete szintén Bozsó egy felvetéséből jött, hogy csináljunk már egy kisebb banzájt, szigorúan egy naposat, kis színpadon, javarészt helyi és maximum egy-két kisebb haver zenekarral. Ebből lett aztán két napos, mondhatni nagyszínpados, 11 zenekaros minifesztivál. (nevet) Mindenképpen hiánypótló, ahogy a Sportalsó maga is, hiszen a Molothow-liget bezárása és a Fesztergom megszűnése után nem volt sem rockklub, sem rockfesztivál a városban. Mivel az egyiket sikerült pótolnunk, pont a másik maradjon ki? (nevet) Mivel az elsőre rengeteg pozitív visszajelzést és bátorítást kaptunk, ezért gondoltunk egy merészet, és elkezdtük bővíteni a fesztivált, így lett tavaly három napos, amivel egyúttal a klub 5 éves fennállását is megünnepeltük. Szóval itt a line-up-ot is kicsit megturbóztuk, hátha esetleg messzebbről is ellátogat hozzánk valaki. Azt azonban fontos megjegyezzük, hogy a közép-távlati terveink között nem szerepel a további bővítés. Szeretnénk megőrizni a fesztivál romantikáját úgymond, és inkább a családiasság a fontos, ezért egyelőre sem több nap, sem több színpad nem várható. Nem akarunk konkurálni egyik nagy, bejáratott fesztivállal sem. A Rockmaratonnál jobbat úgysem tudnánk csinálni! (nevet) 

Folytatjuk....