Az újbudai sportcentrumot mint koncerthelyszínt most nyílt először alkalmam bevizsgálni. Az érkezést és a bejutást valamivel nyolc óra (azaz kezdés) előtti időpontra lőttem be. Ekkorra a nagy emberhullámok már levonultak, ami azt engedi feltételezni, hogy a – saccra háromnegyedháznyi – tömeg beengedésével és mozgatásával nem lehetett különösebb probléma. Odabent pedig a küzdőtér hátsó traktusaiban is üzemelt pár büfé. Az ülőhelyeknek gyakorlatilag mindegyikét elfoglalta a nagyérdemű, viszont ha „cimbora kicsit elfáradt” a maratoni hosszúságú műsor közepette, akkor simán elfoglalhatott egy széket oldalt vagy hátul. Ebből a szempontból nézve nem pusztán abszolút indokoltnak bizonyult az utolsó utáni pillanatban végrehajtott helyszíncsere, de igen rugalmas megoldásnak is. És ami megint csak fontos tényező: a hangzással sem volt semmi gond, ami sajnos ma sem mindig és mindenhol adott minálunk… Szóval mindenki nyugodjon le a …-ba, átment az „alkalmassági teszten” a csarnok!