Kicsit megcsúsztam a Dystopia új lemezével, nem is olyan kicsit... Bocs srácok, igyekszem tömören összefoglalni, hogy mi is a tényállás a Wackent is megjárt zenekarral. A Bulding Bridges című harmadik lemezről lesz most szó, ha eddig nem tudtad volna, hogy mi a pálya.
Az EDGE Recordsnak hála a zenekar új nagylemeze a Hammer mellékleteként jelent meg, ezzel szerezhették talán a srácok maguknak a legjobb reklámot. Kell is a reklám, hiszen a zenekar tizenöt év alatt számomra, nem vállt annyira ismertté, mint mondjuk egy Dorothy, vagy hasonló kaliberű zenekar. Pedig a srácok zenéje mérföldekkel közelebb áll a szívemhez, talán, ha le kellene írnom akkor úgy tudnám, hogy olyasmi, mint amit a Hellyeah csinált könnyedebb idejében, csak egy kicsit belekevernek a grungeból is.
Sosem voltam a srácok zenéjének elvakult híve azonban mégis azt mondom, hogy sokaknak ez a lemez egy remek ugródeszka lehet a metal zene medencéjébe. Mivel nem a halál hörgést, és az istenkáromlást nyomatja a zenekar, így a kezdő rock hallgató hamar össze tud barátkozni ezzel az anyaggal. Erre tökéletes példa, a lemez címadó dala is. Noha én már arról is hallanék dalt, hogy valaki, hogyan telepíti a windowst, ettől független az önismeret bugyraiba leereszkedő konceptlemez sem lett rossz. Azért mondom, hogy nem lett rossz, mert zeneileg nagyon királyul össze van rakva az anyag, de nekem hiányzik egy pici plusz. A Dystopia esetében nem azt érzem, hogy valamit újköntötsbe bújtatnak, hanem valamit megismételnek. Ami nem feltétlen rossz, csak már egyszerűen nem nekem szól.
Ettől az érzéstől függetlenül, például a The Remedy Engine című dal tipikusan az a nóta, amit koncerten a srácokkal lehet ordítani, és a magam fajta elfajzott ember is megtalálja benne azt a riffet, ami belefészkel a fülébe. Az album egyik előnye, hogy a lendületük végig megmarad. Nem ültetik le az embert, nincsenek töltelék számok, mint számos idén megjelent anyagnál volt rá példa. Tény, hogy vízválasztó ez a lemez a zenekar életében, ugyanis minőség szempontjából eléggé feladták maguknak a leckét a következő albumig. A befektetett energia mindenféleképpen elismerésre méltó és tisztelendő. Azért, ha a tehetséges magyar zenekaroknak csak a fele elérné ezt a szintet, akkor nem lennénk tré helyzetben. Ezt a szintet hozni ugyanis nem könnyű.
