A lemez Lemmy tiszteletére kapta az Electric Messiah címet, maga a címadó dal egyértelműen a legkönnyedebb tétel a lemezen, okozzon ez bármekkora képzavart is. A Freebooter is egy sodró lendületű, rövidebb dalocska, de azért kiszór a főnök két hatalmas büntit is a Steps Of The Ziggurat/House Of Enlil és a Sanctioned Annihilation képében, amik 10 perces tételek, és elég mélyre visznek le.

Tényleg nincs értelme sokat fecsegni, iszonyat erős lett a cucc, a témában járatlanokat rendesen le is terheli, ahogy a környezetemben tapasztalom. És ez a lényeg! Olyan szintű kompromisszummentesség jellemzi ennek a palinak a lemezeit, és annyira mást csinál, mint a legtöbben, és mind emellett olyan magasan van szakmailag, hogy rengeteg kortárásra van hatalmas hatással, elég ha csak a Convergre, és Kurt Balloura gondolunk, aki azóta produceratyaúristen lett, és csúcsra járatta a Converge lemezek hangzását, de az alapokat Matt Pike mutatta meg neki. Szóval azon felül, hogy a saját brandjét is nagyon céltudatosan építette, és 20 év alatt a legnagyobb önpusztítása közepette sem volt képes szart kiadni a kezei közül, nagy hatást gyakorolt a környezetére is.

Persze az Electric Messiah nem csak Pike érdeme, Jeff Matz basszer és Des Kensel dobos is hozzátette a magáét. Így lesz kerek az egész, így a lesz a High On Fire lemezről lemezre korunk metálóriása, megkerülhetetlen tényezője, és ez biztosítja, hogy az olyan emberek, mint jómagam is, piedesztálra emeljék ezt a félmeztelen mocsári szörnyet.