Az egyik legjobb dolog, ha egy zenekar az élete folyamán tart valahonnan valahová, valahogy igényli is az emberi természet, hogy ne mindig ugyanazt halljuk az adott csapattól. Pontosabban van, akiknél elvárás, hogy körülbelül ugyanabból a pár akkordból ga(rá)zdálkodjanak évekig, de az más kaliber, most nem róluk lesz szó, hanem az Echonald új korongjáról,  a Változunkról, amellyel most látványosan a fejlődés útjára léptek.

Persze nem olyan hirtelen ez a váltás, megvannak az eddigi heavy/szimfo gyökerek is, de több modern íz keveredett most bele a zenekar tárházába (lásd: a nyolchúrosok csatasorba állítása), ami nálam mindig csak pozitív dolgot jelent, már persze ha ezek mellett végig hiteles marad a dolog. Azért teszem azt, egy SOAD-nál, vagy Iron Maidennél elég hülyén mutatna a djentelés, szóval értitek,mire gondolok. Az Echonald megoldotta a dolgot, egyszerre vannak ott az új ízek és a régebbi dolgokra emlékeztető vonások, de úgy, hogy egyik sem megy a másik kárára.

Azt vitathatatlanul érezni, hogy húrszámot növeltek a srácok, disznó módon be tudnak dörrenni a mélyek, amelyeket az eddig legjobban kidolgozott dalokkal, dallamokkal fejelnek meg. Magasan az eddigi legjobb termése ez a négyesnek, tipikusan az az esete áll fenn a dolgoknak, amikor a végeredmény jobb lett, mint ahogy azt eleve elvárná a hallgatóság. Azt tudtam eddig is, hogy tudnak, de hogy ennyire erős csokrot pakoljanak le, na, arra egyáltalán nem számítottam volna. Ez azért már masszívan le a kalappal kategória!

A dalszerkezetek erőteljesen a progresszivitás felé mozdulnak el, ezt szintén üdvözlendő dolognak tartom, mintha csak akaratlanul is kedvezni akarnának nekem, haha.  Ezt mindjárt a lemeznyitó Megyek Tovább-ban is el lehet már csípni és végig mutogatja is magát az előremutató muzsikákra való igény.

Ha egy dolgot kellene felhozni a Változunk ellenére az az, hogy az otthoni felvételek miatt egy kicsit talán tompább, szárazabb lett a hangzása, mint illene egy ilyen albumhoz, de az Echonald ereje úgyis élőben jön át leginkább, ott meg úgyis szakítani fognak a dalok, mint a disznó. Illetve már szakítanak is, mivel túl vannak a lemezbemutató koncerten.

Ha az Echonald továbbra is ezen az úton fog tovább mozogni, márpedig miért ne tennék ugye, én abszolút örülni fogok neki. Persze már maga a Változunk is egy nagyon erős dalcsokor lett, így aki eddig szerette a csapat zenéjét, ezután is fogja, viszont a bevont plusz elemeknek köszönhetően - én legalábbis úgy vélem - további rajongókra is szert tehet majd a kvartett. Én maradok tisztelettel, várva, figyelve a további fejleményeket!