Van ez a dolog amihez nem kell más csak egy gitár és egy ember. Ez a dolog pedig azóta létezik, amióta ember van és hozzá gitár is van. Vagyis olyan, mintha mindig is lett volna. Nekem legalábbis ez az alapérzésem, ha ezen az úton jut el hozzám egy történet. Hogy ezeknek a történeteknek nem lehet születésnapja, mert ezek a történetetek mindig is léteztek. Aki pedig találkozott már Makó Dáviddal, mikor éppen The Devil's Trade és velünk szemben ül egy széken, annak azt gondolom lehetett alkalma megsejteni, hogy ez a történet benne is ott volt rég, csak valahogy idő kellett hozzá, hogy megmerje engedni magának, hogy ez igazából tényleg az övé. Velejéig a sajátja, miközben valahol éppúgy egyetemes. Mint az a megfogalmazhatatlan csend két szám között, mikor Dávid fülel és hangol. Mondjuk egy bendzsót. Amivel mint tudjuk, mindig csak a baj van.