A következőkben egy hazai brigád, a pécsi, Dirty Dawn utolsó anyagát fogjuk kivesézni, amit érdekes módon mindenk hanyagolt eddig.

Be kell valami, mi is balf@szok voltunk, mert mellettünk is elment ez az öt számos kis EP. Igaz, hogy nem éveket, de hónapokat pazaroltam el, mielőtt meghallgattam volna teljesen. A pécsi hc/punk csapat új anyaga a Wasted Years egy remek kis EP/album lett. Ki, hogy hívja ezeket, ma már szerintem, ha valami húsz perces az tökéletesen megfelel egy albumnak. Elmosódtak ezek a határok. 

Kacsáék anyagára meg kimondottan érdemes odafigyelni! Miért? Érdekes témákat boncolgatnak, mondjuk mit várunk egy olyan madártól, aki több kutyával és macskával él együtt? Nem arról fognak dalt írni, hogy milyen gonosz is a sátán, Isten meg mennyire csúcs. Noha nem élem már annyira a hcpunkot, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, de az igényes anyagot felismerem. A srácok mindenféle támogatás nélkül rögzítették az öt dalt, olyan minőségben, hogy azt jó pár, sokkal nagyobb zenekar megirigyelheti. Az én abszolút kedvencem az a dal, ami egy picit kilóg a sorból, ez pedig a Remember. A dal egy feszes, tipikus punk rock dobalapra van megírva, de a refrénben benne van valami egy egyedi íz, ami engem azonnal megragadott, mondtam is a srácoknak, hogy ez a dal az, amit soha nem hagyhatnak ki a setlistből. Egervári úr hangjában van egy olyan plusz energia, ami ebben a műfajban tökéletesen ki tud teljesedni. 

Beszéltem már a felvételről, hogy úgy szól a lemez, hogy bekakilhatna sok-sok zenekar, ha így szólna. Én imádom, ha van egy kis mocsok a hangzásban, és a Dirty Dawnban ott van a mocsok.  Ennyire szépen megkevert gitársoundot nem hallottam a King Furia The End Of Golden Age anyaga óta. Hiába, van ott az ország déli részében valami a levegőben, amitől az ottani zenekarok nagyon megérzik, hogy mi kell nekem. Legyen szó csúnya, ordibálós, sötét metalról, vagy bulizós hc punkról. Ajánlanám sok-sok hazai zenekarnak, akik alapjáraton nem rosszak, hogy hallgassák meg a Wasted Years-t és nézzenek egy kicsit magukba. Nem az számít, hogy mit mutatsz kifelé, hanem az, hogy mikor tudsz majd ilyen minőségi, színvonalas zenét gyártani anélkül, hogy eladnád magad. 

Na, de mi van a zenével? Egyszerű, menő, színvonalas. Szükségünk van ilyen anyagokra, és amíg lesznek addig nem leszünk elveszve a tévé által nyomott vackok között. Nem kell ide semmilyen csili-villi kulcs, kamerák, lángnyelvek, nem kell lemenni egy növény szintjére, csak ilyen zene kell, és kész.

Béke, Szeretet, Metal