Jön ez a zenekar, már zsinórban harmadszorra. Csak meg kellene nézni, nem? Vagy hagyjuk az egészet a francba? Ahhh most mibe kerül, lemegyünk megnézzük mi van, úgy is bírom ezt a rap-rock cuccot. Így esett az az eset, hogy készülünk a következő évre is.

Ha az előző mondatból nem esett le két fontos információ, akkor elölről kezdem az egészet. A (Hed) PE-ről még zsivány koromban hallottam annyit, hogy "ez ilyen nu-metalos cucc" Mivel akkor éltem a "CSAKALIMPBIZKIT" korszakomat így érdekelt, de különösebben nem fogott meg, így a fiók mélyére került a banda. Mivel már harmadik alkalommal látogattak el hozzánk, gondoltam, most már csakazértis megnézem, hogy mi ez!

A koncertnek úgy ugrottam neki, hogy összesen két dalt hallgattam előtte meg, azt is csak úgy a kocsiban, miközben ordenáré módon üvöltöztünk minden baromságot. Magyarán, totál tiszta lappal, előítéletek nélkül indultam az estének. Az előzenekarokról ennek okán sikerült is lekésni. 

Nem sokkal kilenc után azonban egy dzsekis forma jelent meg a színpadon és mellette ott volt pár haverja is. A párhuzam a Skindred és a zenekar között számomra egyből kézzel fogható volt, noha nem tudnám eldönteni, hogy melyik banda használ több reggae elemet a zenéjében. Haver szerint Benjiék, szerintem meg a (HED) PE. Igazából totál lényegtelen az egész. 

Első körben a hangzás: a szakállas, hosszú hajú gyereken kívül betiltanám, hogy más hangosítson a Dürerben. Ez a gyerek egy zseni, pont. Bármilyen banda jön, ha ő intézi a hangosítást, mindent tökéletesen hallok, álljak akár legelöl, vagy oldalt. Ez tökéletes alapnak szolgált már, hogy a hangulatom csak felfelé íveljen. Noha nem az én műfajom a reggae, és ez a  kevert cucc sem feltétlen nekem való, ettől függetlenül eléggé éreztem az estét.

A srácok elsőre olyan benyomást keltettek bennem, hogy itt vad hentelés lesz némi jamaicai muzsikával, de aztán erre rácáfoltak. A kicsivel több, mint egy órás koncertet remekül építették fel. A langyos bemelegítéssel, szépen lassan felhergelték a népet, amikor Donald Trump-ot, mindenki elküldhette melegebb éghajlatra. A setlistet marha jól pakolták össze, ugyanis egy percnyi üres járat sem volt benne, A csajoknak van táncikálósabb rész, ami hirtelen átcsap egy olyan groove-ba, ami a srácok fejét szedi le. A közel félház ezt rendesen érezte, és élvezte is, ennek hatására két szám közt folyamatos volt a zenekar nevének a skandálása.

Noha, nem volt egy hosszú koncert, igen hangulatos volt, és jövőre is elmegyek megint szívesen, ha tényleg vissza jönnek negyedszer is. Jó este volt, na! Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÓZSA TAMÁS