RockStation

Rotting Christ - The Heretics (Season Of Mist, 2019)

2019. február 21. - bönin

theheretics.jpg

A Rotting Christ mára a legkiemelkedőbb görög metal bandává nőtte ki magát (a Septicflesh mellett) és több mint 30 éves pályafutásuk során sok arcukat mutatták meg az extrém metal közösségének. Az athéni Sakis testvérpár által vezetett formáció a 13. nagylemezét rakta le az asztalra, mely a The Heretics névre kereszteltek. Az okkult, már inkább szeánsz-szerű koncepció albummal a hellén mesterek egy újabb szintre emelték az eddig is magasan szárnyaló sötét atmoszférájukat.

A 90-es évek elején ők formálták meg - többedmagukkal - a tipikus nyers görög black metal hangzását (Thy Mighty Contract, Non Serviam, stb...), majd jó pár lemez után Dead Poem albumukkal majdnem dark/gothic vizekre eveztek. A Sanctus Diavolos albummal tértek vissza a gyökereikhez, de egy egyedi, melodikusabb megközelítéssel. A Theogonia és az Aealo tele voltak hellén folk elemekkel, mely adott egy spártai csatadal-löketet a zenéjüknek. A mostani okkult melodic black metal utazásuk pedig a Kata Ton Daimona Eaytoy LP-vel kezdődött, amit a Rituals követett hasonló vonalon. Ezeken az albumokon már átveszi a kontrollt az atmoszféra, érezhető elszakadás tapasztalható a klasszikus black metal jegyeitől. A formula kevesebb riffet tartalmaz, inkább a dal struktúrája és a dinamikája az, ami különlegessé teszi ezt az irányt.

Ez a formula úgy érzem most érte el a csúcspontját, még ha ez a black metal jegyek elvesztésével is járt. Habár sok mindenen nem változtatott a Rotting Christ és egyes riffek, témák, szólók kis túlzással megtalálhatóak korábbi lemezeiken, mégis ezeknek a vegyítése most érte el katarzisát. A The Heretics hangulata tökéletes - sötét, erőt adó, pezseg tőle a véred! A dob menetelésre késztető lüktetése és az inkább hangulatot keltő monoton gitár témák tele vannak energiával és a tűzzel (szó szerint, mert talán a legtöbbet elhangzott szó a FIRE! a lemezen).

Nekem egyik kedvenc lemezem a zenekartól a Kata Ton Daimona Eaytoy, melyben hihetetlen dinamika és adrenalin löket van. Az utána lévő Ritualst pedig valamiért unalmasabbnak találtam, pedig tudom, hogy itt inkább a hangulatkeltés volt fókuszban. A The Heretics ennek a két megközelítésnek a keresztezése - teker, de még is ontja magából a sötét varázst. Annak ellenére, hogy sok ismétlődést vélek felfedezni, még is jól szól ez a lemez. Egyébként is, ami tökéletesen működik, ott minek változtatni... bár ugye jóból is megárt a sok. Én a következő anyagon már számítok azért egy kis újításra. 

In The Name Of God Heaven And Hell And Fire Fire, God And Fear - ezek mind ízig vérig tipikus csatasorba hívó Rotting dalok, még ha a számcímek ismerősen csengenek is. Mágikus, gyertyafényt kívánó, egyedi extrém hangzás - ilyet nem hallasz máshol szerintem - Rotting Christ csak egy van és emiatt (is) erős ez a korong. Kiemelkedő a lemezen a női vokálos Vetry Zlye (Ветры Злые), illetve a lassú, kimért, de varázserővel bíró záró dal The Raven (méltó Edgar Allan Poe versfeldolgozás). 

A brutális erővel bíró vokál, Sakis Tolis hangja - mely egyébként lassan 4 nyelven szólal meg minden lemezen - egy démonszálta spártai hadvezérre emlékeztet és kiemelkedő momentuma az alkotásnak. Az albumon egyre több monológ is hallható, mely karizmatikus szavalásban ölt formát - például az I Believe (Πιστεύω) c. szerzeményben. A The Heretics alapvetően bővelkedik az epikus, okkult kórusokban (Dies Irae) és imaszerű kántálásokban (The New Messiah), így teljesen változatos vokál terén a zene, akár egy külön hangszer. A lemezen megjelenik számos idézet például Mark Twaintől, Friedrich Nietzsche-től, John Muir-tól, Thomas Paine-től, vagy Shakespeare-től. 

A lemez hangulata nagyon magával ragadó és a hatás csak fokozódik, ha az ember egyben hallgatja végig a korongot. Ez valamilyen szempontból hátrány is, mert így pár dal különállóan gyengébb hatást érzékeltet. Érdemes megpörgetni a bonus trackeket (The Sons Of Hell, Pt. 1 & Pt. 2) is, főleg a második, mintha a Theogoniáról maradt volna le.

"The mind is universe and can make a heaven of hell, a hell of heaven" - John Milton

4kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5314639718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum