Az elmúlt pár hétben határozottan a keményebb, de kisebb zenekarok találtak be maguknak. Akárhogy is akartam a stoner műfaj képviselői most elkerülnek és mindig valami groove-osabb cuccba akadok bele. Nem volt ez most sem máshogy, így ismerkedtem meg a Lone Gunmennel.
Igazából, fogalmam sincs arról, hogy ez a zenekar, hogyan is került a számítógépemre. Marhára nem emlékszem, hogy bele hallgattam volna valamikor, arra meg pláne nem, hogy le is szedjem a gépre (vannak ingyenes linkjeink, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni) A színes borító egyből felkeltette az érdeklődésemet, így már ment is a telefonra és kezdetét vehette a mustra.
A már említett borító, amin éppen elpusztul a posztapokaliptikus robbanásban a város, egyből megfogott. Még a koponyát is bele látom a robbanásból itt maradt felhőbe. A fantázia beindítva, nincs más hátra, hogy a hallójárataimat is megdolgoztassuk. De azért előtte kell pár szót ejteni a Lone Gunmenről. A zenekar a németországi, apró Siegen városból származik. A négyes 2016 óta működik a Lead Skies az első nagylemezük. Elmondásuk szerint, a 90-es évek groove metalja és a 2000-es évek van nagy hatással. Be kell látni, hogy ez teljesen jogos, mert olyan Lamb Of God Sacrament érzésed van néhol, hogy az valami hihetetlen. Ilyet utoljára a Shredheadnél éreztem. A zenekart a Facebookon ITT tudjátok követni és tegyétek is meg, mert nevetségesen kevés like-ja van a zenekarnak, annak ellenére, hogy vérprofi, amit hoznak.
Ezzel pedig már el is árultam mindent a Lead Skies-ról. Ha anno nem lett volna a PanterA, akkor a Lamb Of God érte volna el azt a szintet, mint anno Dimebagék. Ha pedig nem lenne LOG, akkor az ilyen zenekarok töltenének meg arénákat (külföldön) A hangzásra, a feszes tempóra, az atompontos játékra egy rohadt szavam nem lehet. Nem szeretem a stúdiós hangzást, de ebben az esetben kivételt kell tenni, így voltam anno Wrath-tal is. Ebben a műfajban egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy lötyögj. Anno ezt Vinnie Paul nagyon keményen tartotta és maximálisan igaza is volt. Itt oda kell pakolnia magát az embernek, mert különben elveszik a zenéből az a plusz, ami így megvan. Nehéz lesz nekem nagyon az év vége. Az olyan dalok miatt, mint pl. a Lazarus vagy a nyitó Blood Nation, kötelezőnek érezem, hogy TOP10-ben benne legyen az album. Amilyen riffel és ordítással indul a Blood Nation, abba az én belem is beleremeg. A Hunt meg tipikusan az a dal, amiben benne van az a „nyomkodós riff”, de mellette annyira jó kiállások vannak, amire egy gyomorba vágó blast beat épül, hogy az valami hihetetlen. Próbálok rosszat írni a lemezről, de nem megy. Mindjárt előveszek egy lapot kétfelé választom és ráírom a jó és rosszakat, de nem tudok rosszat írni… Miközben próbálnék rosszat írni éppen letépi a fejem a Salute vagy az atom kemény By My Reckoning. Na, azért van egy pont a lemezen, amit nem igazán értek, jobban el tudtam volna képzelni a lemez legutolsó dalaként, de ettől független hangulatban ez is a helyén van. Ez a dal a Descent, ami olyan, mint a PanterA Planet Caravan feldolgozása kb. csak ének nélkül. De hangulatban ugyanazt igyekszik megfogni.
Kacérkodhatok itt még olyan kifejezésekkel, hogy zseniális, hatalmas király, év albuma stb. De minek? Inkább azt mondom, hogy hallgasd meg az albumot, mert megérdemlik a srácok!
Béke, Szeretet, Metal!
