A IV. Desszert Feszt felhozatalát látva bizony okkal nyaltuk meg a tíz ujjunkat idén is. A menüsor egyik fogása volt a Dopelord a Dürerben, s a habzsidőzsi még javában tart majd decemberig. A lengyel stoner formáció maga volt a konyhafőnök ajánlata ama csütörtök estére.
A Dürer szokatlanul későn nyitotta meg kapuit, előre jelezték minden fórumon tiszta erőből, hogy fél nyolc előtt ne érkezzünk. Nyolckor lepacsiztunk a kisterem ajtajánál csigaur szerkesztő Kollégával, aztán izgatottan egy sörbe kapaszkodtam, ugyanis nem ismertem az első zenekart. A nem kevesebb, mint 18 éves múltú Entrópia Architektúra páratlan műsorának kezdetére, egy a pódiumon elhelyezett eredeti légosziréna vérfagyasztó hangja hívta fel a figyelmet. Igazán kedvelem, ha sokkolnak, ám a későbbiekben csak még nagyobbra tártam együgyű szemeimet. A szokatlan színpadképet egy termetes állvány tarkította, melyen a következő tárgyak lógtak: teherautó féltengely, I. világháborús löveg darab, vízrendszer puffertartálya, kerékék, ezenfelül csövek. Az Entrópia Architektúra eszköztárában számos nasi található még, többek között tibeti hangtálak, népi hangszerek, koreai templomból származó moktak. Ó, de ne gondoljunk semmi zavarba ejtő folk giccsparádéra, nem a hagyományőrző vigadalom hangjai ezek, hanem a pusztulás, végszó, és káosz baljós harsonái. Tovább borzolja a légkört a középre beállított effekt-pult, mely a formáció által felvett jégcsikorgást, fa, valamint üveg deformálásának zengését, és egyéb pokoli aláfestést áraszt. Mindezt természetesen súlyos riffek, halálhörgés bázisa támasztja meg. Engem totálisan maga alá gyűrt, javaslom az együttest lekövetni, s ezúton köszönöm Nekik, hogy két rövid kérdésem után, részletesen képbe raktak engem a művészetükről. Lenne még mit mesélni.
Szeretem a polákokat. Ennyit akartam már régóta elmondani.
...Ráadásul Ők is szeretnek minket. “Köszönjük, kurva jó visszatérni ide. Imádtuk első alkalommal, imádjuk most is, köszönjük, hogy itt vagytok!” üdvözölt minket mosolyogva a Dopelord a Navigator című nyitány után. A kilenc éves stoner/doom csapat két vokállal működik, Piotr és Paweł osztják fel egymás között a mélyebb, illetve magasabb témákat. Az Addicted to Black Magick tempós végét pontosan úgy teszik oda a gitárosok, ahogy azt a lemezen hallhatjuk, mégis így élőben telibefostam a bokámat. A kisterem dugig zsúfolódott bólogató metal arcokkal, a Dopelord pedig hálásan reagál a lelkes tömegnek, derűsen villáznak lefelé a porondról a játék közepette. A srácok úgy adják le a vontatott részeket is, hogy egyszerűen csurig van élettel. Nem gyakran tapasztalok doom koncerten efféle party hangulatot, nah! A Dead Inside olvadó akkordjai először lustán terülnek el, majdan a második felét annyira felpörgetik, hogy az már kész seggrisza. “Thank you! Emlékeztem hogyan kell mondani magyarul, de elfelejtettem egy perccel a színpadra lépés előtt” - vallja be Piotr Zin. “Dziekuje!” - érkezik az eleven válasz a sokaságból. Néhány pajtási oda-vissza kiabálás után, Piotr végül próbálkozik a köszönömmel, amit szívásnak jellemez kimondani, ellenben odáig van érte. A folytatásban új nótával örvendeztetett meg minket a zenekar, ez a nem kicsit gonosz címet viselő All Hail Satan, kifejezetten menetelős ütemmel. A kiállásnál Grzegorz a magasba emeli a sörét az egészségünkre, ezt követően zúzda torkoll tiprásba. Itt ragadnám meg az alkalmat Grzegorz szólógitáros munkáját méltatni, folytonos vonulatait dicsérni.
Az összesen hét dalból álló setlist csupán egyetlen órát tett ki, finoman szólva nem teltem el. A Dopelord lenyűgözően barátságos társaság, baró muzsikával, egyébként is itt laknak a közelben, tessék engem mihamarabb telíteni.
Fotók: Desszert Feszt
