Avantgarde, industrial, ritual, doom, experimental, noise, sludge…csupán néhány szó, amivel címkézni lehetne az Entrópia Architektúra zenekart, projektet, leginkább entitást. Tisztán emlékszem, 2019-ben láttam Őket először a színpadon a Dürerben, és azonnal rajongó lettem. Kétségkívül valami olyat hoznak létre élőben, amit megtapasztalni kell, mert nem lehet körülírni, ami ott történik:  rituálé, meditációs gyakorlat, kapuk megnyitása, metal koncert. Amikor Walch Márton és Kósa Csaba frontemberek elfogadták a felkérésemet, már előre tudtam, hogy ez kivételes beszélgetés lesz. 

A IV. Desszert Feszt felhozatalát látva bizony okkal nyaltuk meg a tíz ujjunkat idén is. A menüsor egyik fogása volt a Dopelord a Dürerben, s a habzsidőzsi még javában tart majd decemberig. A lengyel stoner formáció maga volt a konyhafőnök ajánlata ama csütörtök estére.  

Az Eyehategod és az Om koncertjével szó szerint rárobbantotta az ajtót Budapestre a negyedik Desszert Feszt, vagyis az augusztustól december végéig tartó klubbulisorozat. Ezeket a kegyetlen bálokat viszont muszáj volt kipihenni némi koncertszünettel, illetve rákészülni az ősz második felére.

Aki legalább a kisujját közel tartja a rock/metál ütőerén, az is érezhette, hogy az október erős hónap volt. De nem csak a főartériák teltek meg vaskos riffekkel, gyomor rázó lábdobokkal, és súlyos basszus hangokkal. A hajszálerek ércsatornájában szintén olyan keringés volt mostanában, hogy kénytelen az ember klaviatúrába kapaszkodva lamentálni azon, hogy miről marad le a nagyérdemű.

Ez a beszámoló egy olyan estének szól, ahol négy nem feltétlenül ismert zenekar osztozott gyors egymásutánban a Dürer Kert kistermének színpadán kedden, azaz május másodikán. A este zenekarai ugyanis nem a könnyen emészthető műfajok képviselői voltak. Egyenként is nagyon sajátságos zenéjük pakolta a súlyt és az egyediséget a terem falai közé vitathatatlanul. Bár az először Budapesten játszó The Body volt a főszereplő - akiket műfajilag nehéz lenne bárhova besorolni - az Entrópia Architektúra, az Oaken és a Uniform sem voltak kevésbé érdekes zenészei az estének.

Szinte lehetetlen a szokásos stíluscímkék segítségével behatárolni a The Body zenéjét úgy, hogy azzal közelebb jusson a banda lényegéhez az is, aki eddig nem ismerte őket. Kísérletező hangvétel, doom, ipari zajok, sludge, még több zaj, sikítozó ének, újabban pop elemek és ezzel sem jutottunk közelebb a különleges duó megfoghatóságához.

A Ván Recordsnál tevékenykedő pármai Caronte az utóbbi években újra divatos okkult/pszichedelikus tematikát sludgeos súlyú doom metal zenével járja körbe, többnyire nagyon lassan, néha középtempós döngölések formájában, énekesük pedig Glenn Danzig iskoláját követi, mondhatni "egy még gonoszabb Elvis". A banda legfrissebb, 2016 elején megjelent EP-je, a Codex Babalon Aleister Crowley Thelemáját tanulmányozza és a női szexualitáshoz kapcsolódó okkult tapasztalatokat önti muzikális formába.

2015. augusztus 2-án, vasárnap ismét Budapestre érkezik napjaink poszt-metál undergroundjának talán legismertebb zenekara, a phildelphiai Rosetta.

A sokkoló színpadi produkcióval kísért, apokaliptikus hangulatú zene híveinek örömünnepe volt ez az este – bármilyen ellentmondásosnak is tűnik ez így leírva.

A hazai Entrópia Architektúrával most „találkoztam” először, jóllehet tizenegy éve létező együttesről van szó. Amit a hattagú formáció bemutatott, azt nyugodtan tekinthetjük egyfajta szeánsznak, amelyre az ősi, hagyományos megközelítés és a formabontó törekvés egyaránt jellemző. Értem ezalatt úgy a zenei ötleteket, mint a hangszeres megoldásokat. Utóbbiakról annyit, hogy a csapat bőséges eszköztárába a rockban / metalban szokványos torzított gitár mellett a fagott, a sampler és a fémből eszkábált ütőhangszer-arzenál egyaránt belefér. Egyértelműen érződött a muzsikusok azon törekvése, hogy egész külön világot idézzenek és szólaltassanak meg – akinél ilyen alkotói igény fel sem merül, annak kár is ezzel a műfajjal próbálkoznia!.. – és a vizuális adalékkal (díszlet, háttérvetítés) is a spirituális tartalomra erősítettek rá.