Belgiumot nem igazán lehetett azzal gyanúsítani jó tíz évvel ezelőtt, hogy Európa egyik meghatározó zenei importőre lenne. Ez viszont a kétezer-tízes évekre meg változott, legfőképp az Amenrának köszönhetően. A post-metal alakulat pedig egy igen szép ösvényt taposott ki más, hasonszőrű zenekarnak is. Az hogy headlinerként is megállják a helyüket már jó ideje nem kérdés, az már inkább érdekesebb hogy egy ilyen szub-zsánerben is elég szép számban mozgat meg embereket.
Ismét, mert még élénken él még bennem, és talán másokban is a tavalyi látogatásuk, amikor is a Boris-szal karöltve léptek fel a hajón. Az egy elég jól sikerült este volt, bár ott a Boris nehezen emészthetősége is rájátszott arra, hogy az Amenra koncertje élménnyé nője ki magát. A belga zenekar viszont jócskán elért már egy olyan szintet, hogy borítékolható volt a katarzis élmény.
Az első zenekar az E-L-R volt. A főbandán kívül senkinek nem néztem utána, és senkinek a nevével nem találkoztam eddig, így abszolút első benyomásaimat tudom megosztani az előzenekarokról. Azt azért sejtettem, hogy a műfaji behatárolás a post-mindenség tág keretein belül fog mozogni, az E-L-R pedig ennek eleget is tett a Neurosis-Isis vonalas megközelítéssel. Jó ötletek voltak a zenéjükben, elég sok elszállós/atmoszférikus zaj, meg monoton súlytás váltogatta egymást a maga kimért módján.
Simán működőképes amit csinálnak, csak épp teret meg időt kell neki hagyni hogy az emberre rátelepedjen. Így nyitányként viszont nem tudott annyira megfogni, de ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a kezdésre beesés, sör vétel, akklimatizálódás tökéletesen alkalmatlan körülményt teremtett ahhoz, hogy a több percig folyamló egy hangos monotóniába el lehessen merülni. A(z elég fura) nevüket viszont érdemes megjegyezni!
Utánuk jött az osztrák Ylva. Trió formátum, két női pengetős/énekessel, és samplerezve további női suttogásokkal. A kezdeti ének hangzás eltűnése furának hatott így, hogy közben a hangszórókból elő-elő bújt valami rejtélyes, effektelt sutyorgás, de pár perc után elég rendbe lett rakva az összkép. Elsőként annyi maradt meg, hogy kellemesen telten szólt a koncertjük. Másodjára, meg hogy maga a zene olyan, mint amikor a youtube algoritmus feldob egy olyan albumot, ami kb 5-6 perc után kiérdemli a figyelmedet, és felkapod a fejed, hogy 'mi is ez?' Nem volt túl bonyolítva a zenéjük, viszont a monotonitásukba egyszerre fért el a stoner meg a black metál, ami furának tűnhet, de élőben teljesen rendbe volt.
Az Ylva elég magabiztosan hozta a postos, doomos hangulatot, de azért a szép számban összegyűlt közönség (bár tavaly többen voltak) már eléggé az Amenrára készült a koncertjük vége felé. A színpadra szálló sötétség, a beinduló füstgép, és a felvillanó vetítés pedig rögtön elég hatásos volt, és a The Pain It Is Shapeless-szel megindult a katarzis járat a sűrű sötétségbe.
Az ígérethez híven egyébként amolyan best of buli jellege volt a setlistnek. Mondjuk a fókusz így is a legutóbbi Mass IV-en volt, amiből a Razoreater, A Solitary Reign páros rázatta meg az egybegyűltek fejét, a végére pedig a Diaken is belefért. De ettől függetlenül az Amenra tipikusan az a zenekar, akik a bemutatkozásuk óta (jó értelemben véve) kiszámíthatóan hozzák azt a stílust, hangzás világot, zenei megközelítést, amit az elsőtől az utolsó lemezükig megismerhettünk.
Amiben erős az Amenra, azt hozta most is. Remekül mozognak zeneileg a kegyetlen súlyos riffek, az őrület határát súroló, elsöprő érzelmek, és az éteri vagy épp már vallási áhitatba áthajló bensőséges lebegés közti határ mezsgyén. Ez most is teljes mértékben átjött, bár azért néha mintha fáradt lett volna a banda, ez leginkább az énekes Collinon érződött akinek az elején nem feltétlenül jöttek ki a hangok, és kb. félidőnél éreztem azt, hogy egymásra talál a zenekar és a közönség rezgése. Így is sikerült jó párszor magába szippantania a zenéjüknek, a látványra megint nem lehetett panasz, viszont a tavalyi koncert valamiért maradandóbb nyomokat hagyott bennem. De még így sem mondanám hogy hiányérzettel távoztam a helyről.
FOTÓK: LÁNYI KRISTÓF. További képek ITT.
