Talán az idei egyik legjobban összerakott turnécsomagját vágták az arcunkba a Cudis Purcis szervező srácok, hiszen az most is jelenleg Európában turnézó Sacred Reich / Night Demon pároshoz, hozzácsaptak a semmiből egy Grave-t. Így a veterán thrash és a fiatal, de klasszikus hangzású heavy kiegészült a régisulis death metallal, kialakítva egy bitang erős hármast, ami nem igazán ismert kegyelmet pénteken. Mind a három performansz egyszerűen hibátlan volt. A koncertek egymásra nyomták a liciteket és a végén a szétheadbangelt, alkoholfűtötte elme már nem tudott különbséget tenni a zenekarok által nyújtott kiemelkedő teljesítmények között. De nincs is szükség ekkora mérlegelésre!
Révén, hogy a nyitó banda is már óriási kedvenc, így kötelező volt időben érkezni a tetthelyszínre. Az akkor még csak igen kevés számban, de nagy elhatározottsággal összegyűlt - főleg bőrkabátos, vagy felvarrós mellényes - old-school arc állta el a színpad előtti teret. A Night Demon nálunk még kevésbé ismert, de Amerikában és Nyugat-Európában már igen alap heavy bandának számít az újhullámos zenekarok terén, akik 2011-es alakulásuk ellenére, a 80-as évek klasszikus fémét idézik meg. Az Iron Maiden / Judas Priest / Tank / Angel Witch és a hasonló kaliberű ősküvületeknek és az echte heavy hangzásnak tisztelegnek kiváló módon.
A kevés nézőszám ellenére óriási energiával robbantak be a színpadra és ezt az intenzitást a koncert utolsó másodpercéig hozták. Nem csoda, hogy gyorsan odacsódült mindenki, mert ezt a bulin rohadtul nem kéne kihagyni! A két nagylemezről (Cursed Of The Damned & Darkness Remains) válogató trió a saját slágereit körülbelül másfélszeres sebesség bőgette, ami hatására az egyszerű matek révén másfélszer gyorsabban csapták az eget az öklök. Feldördült egy Motörhead - Overkill is, majd a show végén megjelent a kaszás, aki egy kehellyel a kezében imitálta a (vér)ivást a The Chalice c. nótára. Alap adrenalinbaszó számok mentek még, mint a Full Speed Ahead, Black Widow vagy a Hallowed Ground.
A Grave előtt akkora volt a bezsongás, hogy majdnem túlestünk a cimborákkal a szeszfogyasztás másik oldalára, de aki death metalra szárazan megy, az magával szúr ki. Az igazi fincsi death metal élőben veszi fel a tökéletes alakját, nyilván lemezen is összeroppantja a buksid, de azért mégis csak más a darálóban állni és pumpálni az undorító riffekre. A Grave is hasonló történet, bár szerintem nem kell őket bemutatnom, a svéd régi sulis death egyik alap bandája a 80-as évek végén alakult Dismember, Unleashed, Nihilist/Entombed, vagy a Vomitory mellett.
Utoljára 2016-ban voltak a Dürer kisteremben az Out Of Respect For The Dead lemezük turnéján az Entombed A.D-vel. Egyébként azóta nem született új albumuk, de már rajta vannak az ügyön. A trióként induló koncert hamarosan kiegészült a második gitáros arccal, de a nyitót azt hárman darálták le a srácok és már az kegyetlenül lerántott a lábamról. Érdekes volt hallani, ahogy csatlakozik a másik balta és a teljes hangzás összeroppant a Dürer padlóján! Nem igazán lehet jobban ecsetelni: brutális nyers erővel rommá döngölő death metalt hallhattunk, ami egy órán keresztül egy adrenalin kamrába zárta a hallgatót. Az emberek főleg elől megőrültek, de inkább csak a lüktető öklök és a headbangelés terjedt vírusként a teremben, a moshpit, illetve a bodysurf csak nyomokban mutatkozott az ámokfutásra kész fanatikusoktól. Bár nem meglepő, mert olyan klasszikusok röpködtek, mint az Into The Grave, You'll Never See, Disembodied Steps meg a Soulless.
A Grave után kicsit úgy éreztem, hogy konkrétan akár hazamehetnék, annyira szétvitt a buli, de nagyon jól döntöttem, hogy ugyanolyan elhatározottsággal közelítettem meg a keverő pult előtti placcot, mint a többi koncert kezdetekor. Bár nem voltam elájulva a Sacred Reich visszatérő lemezétől az Awakeningtől, éreztem, hogy élőben jobban fognak meghúzni az új számok. Számításaim beigazolódtak - a Manifest Realilty már rögtön levitte a fejem és beindította az örültet a közönségben.
Nyilván sokan kíváncsiak milyen klasszikusokkal operált az öreg Phil Rind és bandája. Nem volt belőlük hiány, bár egy-két szerzeményt átömlesztettem volna a The American Way-ről, hisz a két klasszikus Sacred anyag az Ignorance és a Surf Nicaragua! Olyan alap témákra ment a moshpit és a circle pit, mint a One Nation, Death Squad vagy a Who's to Blame. De ettől függetlenül még az Independentes cuccok is jól megszólaltak!
A vicc az, hogy a Grave-s Ola Lindgrent, biztos, hogy volt aki összekeverte a később színpadra lévő Sacred Reich gitáros, Wiley Arnettel. Nézzétek csak meg a hasonlóságot! Még egyszer gratula a szervező brigádnak, hogy ezt a három bandát importálni tudták a Dürerbe, ráadásul egy estén! Óriási hangulat volt és 10 pont, hogy pénteki napra esett a móka!
Fotó: Valentin Szilvia, www.shockmagazin.hu. További képek ITT.
