Gusztustalan, felkavaró, garázs, hulladék, egyszerűen sz@r. Hazai hardcore punk albummal kezdjük az évet. Ha szereted az igazi underground szemetet, akkor ez is befog jönni. Itt az ABORTUSZ bemutatkozó ELSŐ lemeze.
Köt a titoktartás, de higgyétek el, ez az a zenekar, ami eszméletlenül haza fog benneteket vágni. Annyira szemét, hogy az elején csak bámulsz, hogy ez micsoda? Mi a francot akarnak ezzel, aztán hirtelen azon veszed magad, hogy haza felé dúdolod a riffeket. A lemez úgy szól, ahogy egy olcsó hc punk anyagnak szólnia kell, a szarnál eggyel jobban, de mi éppen ezt imádjuk. Igazából ez a műfaj mindig szabad kezet adott a művészeknek. Legyen szó akár tizenhat számot tartalmazó négy perces anyagról, értelmetlen ordibálásról, szenvedésről, a lényeg, hogy a művész valami olyat adjon át, amit őszintén érez. És ennek a műfajnak ez a legnagyobb mérőeszköze, ki mennyire tud őszinte lenne, mennyire vesz fel pózokat, mennyire marad hű a saját értékrendjéhez, saját magához. Az egyik kedvencem ilyen szempontból az Under Al Kritik, ami minden alku nélkül adta ki az Insomnia EP-jét, ami az egyik legjobb ebben a műfajban. De kanyarodjunk vissza az ABORTUSZhoz.
Már azon is meg vagyok lepődve, hogy ez a név nem volt foglalt, senki sem használta eddig. Tökéletes. Ennyi. Ami érdekessé teszi az anyagot, hogy magyarul szólalnak meg a dalok, így még inkább szívhez tud szólni. A dalok végig gyorsak maradnak, nem igazán lassulnak le. A tíz dal mondhatni változatos témáról szól, NEM! Végig társadalomkritika az egész. Migráns kérdés, menő üzletemberek, a gazdag gyerekek hánytatott sorsa és persze a kivándorlás is téma. Ez utóbbit dolgozza fel a lemez egyik legjobb dala a Máshol. Számomra, olyan gondolatok hangzanak el ebben a dalban, amivel azonosulni tudok, így magaménak érezhetem a dalt. Emellett fontos, hogy az ének, ami az egyetlen gyenge pontja a lemeznek, itt a legjobb! Az énekes itt találta meg a legjobban a saját hangját, nem erőlködik, nem játszik a hangjával, csak és kizárólag úgy használja azt, ahogy azt a hétköznapokban is.
Pedig az összes dal marha jól van megíva, mint például az Erogén Zóna. Tök egyszerű, primitív, négy gitártéma egy dalban, de ez pont elég is. Nincs semmi sem túlgondolva, úgy van megírva a lemez, ahogy az kijött a hangszórókból. Egyetlen egy dal van a lemezen, amivel a punk mivolta ellenére sem tudok mit kezdeni. Ez a Szabika. Itt az ének nekem totál hazavágja a dalt, pedig vannak benne igazán jó témák. De ez legyen a legnagyobb probléma, ha ott van mellette kilenc másik, jó dal. Ha ilyen zenékből állna az underground, és nem lenne a zenészek nagy része a pénzre kiéhezve, akkor minden héten csak magyar anyagokról kellene írnom.
Béke, Szeretet, Metal
