Épp a nyári megjeleneséket böngésztem, amikor a szemem megakadt valamin: Gorgon. Ki hallott már ilyet? Én ugyan nem. Üsse sátán, teszek egy próbát ezen a verőfényes délutánon, úgyis olyan harmonikus minden, hogy mindjárt elhányom magam.
A belehallgatásból az lett, hogy végigment a korong, aztán megint. Teljesen elkapott. Nem egyszerű egy underground black metal alakulatról infót gyűjteni, az ember örül, ha a nevüket ki tudja hámozni a logóból. Ennek ellenére nekiveselkedtem ásni.
A francia formáció baromi régen (jóval a Moi Lolita előtt), még 1991-ben alakult, amolyan úttörők voltak az ottani szcénában. Az első nagylemezre egészen 1995-ig kellett várni, előtte csak egy-egy demo, illetve EP került rögzítésre. Négy csodálatos album után, valahol 2011 környékén elakadt a Gorgon, ennek okát nem ismerjük. Az újraindulás magyarázata viszont, hogy Christophe Chatelet frontember hiányolta a színpadot, meg amúgy is közeledett a The Lady Rides a Black Horse huszadik évfordulója, ezen alkalomból ünnepi kiadást fontolgatott. A díszes vinyl legyártása 2015-ről 2017-re csúszott, ennek ellenére Christophe olyannyira lelkes volt, hogy úgy érezte, ha vissza akar térni a világot jelentő deszkákra, eljött a nagyszerű alkalom. A The Veil of Darkness 2019-re formát is öltött, ezt követi most a Traditio Satanae-ra (fordított)keresztelt alkotás, azaz sorban a hatodik LP.
Valami azonban változott: az együttes egyszemélyes projekt lett mára, ami egyébként nem ritka blackeréknél. Chatelet úr nyomja a húrosokat, egyben a vokált, kizárólag a dobok felvételéhez hívott támogatót, valami Ranko — ennyit sikerült kideríteni — személyében. A stúdiómunka az Artmusicban zajlott Sebastien Camhi keze alatt és egy teljes hétig tartott. Megjegyzem, jómagam a korszerű, tiszta hangzás konok híve vagyok, de az én fülemnek kellemes az eredmény. A borítót Alex Shadrin készítette, aki Nether Temple Design néven dolgozik. Az elképzelés egy, a szent inkvizíció intézményét képviselő gyúnyába bújt alak volt, végeredményben kellően gonoszra is sikerült. A témaválasztás nem véletlen, hiszen a Traditio Satanae cím a keresztény közösségből kizárt egyénekre utal, azaz az egyház által kiátkozott, ördög elé vetett áldozatokra. Christophe jellemzően előbb egy címet agyal ki, ami valamiért megragadja, majd ezt fejti ki a dalszövegekben. Főleg a breton régió halál témájú hiedelemmondái ihletik meg. Főszereplőnk előadásmódja valahol a visítás és a hörgés közé kalibrálható, méghozzá artikuláltan. Vágod, érteni lehet a szöveget!
Hogy mi fogott meg annyira a Gorgon új kiadványában? Fingom sincs. Próbáltam rájönni, de megfejthetetlen, miért működik. A 90’ évek oldschool black metaljából valami frisset hozott ki, pedig annyira nem is nyúlt hozzá. Adott bele egy leheletnyi klasszikus rockot és thrasht, ám ezek alapból a stílus gyökerei. Sablonosnak kéne lennie, csakhogy ott az a szikra, amit nem tudok identifikálni. Talán punkos, vagy nem. Nincsenek trükkök, csavarok, mégis fenntartja a figyelmet, minden kurvára áramlik, s olyan intenzív.
A jövőt tekintve, szerencsénkre Chateletnek vannak víziói: koncertezni tervez, mindezt zenekarral, bár úgy datálja, ez csupán jövőre lesz lehetséges. Azért bizakodó, motivált, pláne a kapott pozitív visszajelzések miatt — melyből tippem szerint nem lehet rahedli, tekintve, hogy ezen a színtéren, ha száz személy hallgatja, már mainstream. Bizony legyen Neki ez elég, mert én várom a további talpalávalót.
