A nagy hazai metal generációból a Moby Dick, a Pokolgép és az Ossian után, az Akela társaságában utolsóként az Omen is belépett a harmincasok táborába. A jeles évforduló ugyan még tavaly volt esedékes, de a jól ismert körülmények megakadályozták az ünneplést. A jubileumi Best Of... 30 év kiadvány eredetileg még 2020-ra volt betervezve, de a megjelenést végül az idei nyárra csúsztatták.
Nézőpont kérdése ugyan, de a Nagyfi fivérek idén is jubileumot ülnek, hiszen első lemezük, a Feketében 2021-ben harminc éves; szóval a válogatás címe mégsem vesztett az aktualitásából. Azoknak a rajongóknak, akiknek hozzám hasonlóan a csapattal együtt sikerült megélnie ezt a három évtizedet, számtalan sorsfordító momentumot fel tudnak sorolni az Omen pályájáról. A sikeres első korszak, a vegyes fogadtatású Idegen anyag, a bukásra ítélt Tiszta szívvel után a Gubás Tiborral készült A hetedik nap volt az, mely nem kapta meg azt az elismerést, ami járt volna neki.
A Kori csatlakozását követően megjelent, és a zenekart végre az őt megillető pozícióba visszahelyező Nomen est Omen és Huszonöt év albumok után újabb énekescsere, majd a jelenlegi Stula korszak következett. Számtalan magaslat és hullámvölgy, tagcserék sorával és tragédiával is szegélyezve. A Pokolgép kettészakadását követően a Metal az ész lemezhez képest mi, rajongók - szerintem - csak nyertünk az Adj új erőt és a Feketében lemezekkel. Az első négy Omen korong vitán felül a magyar metal megkerülhetetlen klasszikusa. Az 1994-es Jelekkel pedig nálam a hazai metal csúcsára éltek, melyet itthon azóta sem sikerült senkinek überelni.
Omen logo alatt 2004-ben már jelent meg egy Best of... album, de az a korong kizárólag az első négy lemezről szemezgetett. A Best of... 30 év azonban nem egy szimpla válogatás, ugyanis a teljes anyag egységes hangzással, Stula énekével szólal meg. A korai klasszikusok esetenként kisebb fazonigazításokon estek át, az újrafelvétel révén pedig az anyag falbontó hangzást kapott. A dupla lemez megszólalásban talán még a legutóbbi Halálfogytiglan albumot is lepipálja. A cucc olyan vitalitással dörren meg, mint az utolsó Judas Priest CD. A dalválasztás kapcsán viszont ki kell emelnem, hogy a csapat száműzte az 1994-2012 közötti korszakot. A Jelek és a Nomen est Omen korongok közötti időszakból tehát egyetlen szerzemény sem tudott beférkőzni a huszonegy plusz egy dalos válogatásra.
Ugyan az Idegen anyag Híd című dalát szívesen meghallgattam volna 2021-es verzióban, de mégsincs különösebb hiányérzetem a köztes lemezek jegelése miatt. A Nagyfi tesók sosem logikai alapon kormányozták a zenekart, mindig szívből nyomták a power metalt. Ki kell emelnem Havancsák Gyula borítóképét, mely a galériabelsővel hasonló koncepció mentén készült, mint a Suicidal Tendencies: The Art Of Rebellionje; azon a bizonyos falon ott az összes Omen nagylemez borítója, egy kivételével. A tévútra vezető Tiszta szívvel dalainak a csapat annak idején az Agymosás korongon szolgáltatott igazságot. A válogatás egyébként az új gitáros, a Nagy Máté helyére érkezett Tóth Károly bemutatkozása is, visszatérő vendégként Kalapács József és Koroknai Árpi is tiszteletüket teszik a záró dalokban.
Az első három lemez manapság az űzérek kedvelt portékája, így jelenleg ennél a dupla korongnál nincs jobb lehetőség ismerkedni a magyar metal muzsika klasszikusaival. A törzskönyvezett rajongók pedig mostantól ezzel a két CD-vel hangolódhatnak a koncertekre. Ezeket a dalokat mindenkinek ismernie kell, aki a hazai fémzene rajongójának vallja magát! Ha van egyáltalán létjogosultsága egy ilyen rendhagyó válogatás pontozásának, akkor ez a dupla album bizony csillagos ötös!