A püspökladányi Dying Wish-sel először 2000-ben, a Let The Hammer Fall válogatás sorozat második részének köszönhetően kereszteztük egymás útját. Korábban magyar előadótól ebben a melodikus death metal stílusban nem hallottam olyan fogós szerzeményt, mint a válogatáson helyet kapott The Valley. A srácok - ha emlékeim nem csalna k- ugyanabban az évben lehetőséget kaptak egy másik válogatáson való bemutatkozásra is. A kazetta címére már nem, a többi előadóra pedig csak felületesen emlékszem, az azonban biztos, hogy a szóban forgó szerzemény a Slave To The Night volt.
Akkoriban még nem volt lehetőségem a The Silent Horizon című CD beszerzésére, melyről egyébként a fenti két nóta át lett emelve. Azóta persze pótoltam a hiányosságot, és a felvétel műsoros kazettán és CD-n is a gyűjteményem részét képezi. A rá következő évben pedig megjelent az első album, Never-Ending Road címmel; talán nem lövök bakot, ha azt írom, hogy ez volt az első magyar nagylemez az abban az időszakban nemzetközi szinten csúcsra járatott melodikus death metal stílusban.
Azóta kereken két évtized telt el, az egykori pályatársak (Agregator, Vale Of Tears, Casketgarden, Astrodust) fokozatosan csatlakoztak a lemezes csapatok táborához, vagy a Killing Art-hoz és a Sable-höz hasonlóan megmaradtak demós ígéretként. Az emlegetett kortársak közül jelenleg mindössze a tatabányai Agregator aktív, a Dying Wish azonban, ha megváltozott felállással és némi stílusigazítással is, de manapság is pörög.
A zenekar idén negyedszázados, a Never-Ending Road pedig szintén ebben az évben jubilál. A Hammer Records (ma már H-music) és a csapat a magyar undergroundban ezidáig szokatlan lépésre szánta el magát, legalábbis a Watch My Dying: Fényérzékeny albumán kívül nem tudok további példát hozni arra nézve, hogy egy 2000 utáni hazai metal lemez remasterelt újrakiadás formájában jelent volna meg. Papp Lajosék a kiadó védőszárnyai alatt most ezt is meglépték. Az eredeti kiadás birtokában kijelenthetem, hogy érdemes volt hozzányúlni a felvételhez. Félreértés ne essék, személy szerint semmi bajom nem volt a korabeli lemezzel, két évtized alatt úgy, abban a formában, azzal a megszólalással nőtt hozzám. A felvétel azonban annak idején - több korabeli lemezhez hasonlóan - nem "rendes" stúdióban készült. A jubileumi kiadáshoz viszont a szolnoki Denevér Stúdiót és Cserfalvi "Töfi" Zoltánt hívták segítségül, a remaster pedig kellően fel is turbózta az eredeti hanganyagot.
A Dying Wish ötöse nem folyamodott újrafelvételi trükkökhöz, abból főztek, ami rendelkezésükre állt. A restauráció csak az eredeti kilenc dalt érintette, felesleges bónuszok feltehetően nem is voltak a tarsolyban. A bónusz, vagyis inkább az extra tartalom a második korongon kapott helyet, a The Silent Horizon és az …on Twilight of Eternity EP-k képében, melyek a maguk idejében is egy közös lemezen lettek kiadva, de az a széria már rég kikopott. A telhetetlen rajongói énem persze hiányolja az első demót, a The Night Embraces Me dalai ugyanis jószerivel beszerezhetetlenek; de ez már tényleg csak az a bizonyos szőrszálhasogatás kategória…
A srácok a Havancsák Gyula-féle borítót nem bolygatták, eltekintve a belső oldalon helyet kapott „akkor és most” fotótól. A Never-Ending Road a hazai melodikus death metal úttörője és egyik - ha nem a - legfontosabb felvétele volt, mely most méltó formában érhető el; olyannyira, hogy a csapat a jubileum alkalmából egy komplett termékkatalógussal is készült, pólóval, kapucnissal, bögrével, kitűzővel együtt, sőt még LP verzió is van/lesz. Mindezek tetejében pedig egy mini fanzine-et is összehoztak a jubileum tiszteletére. A friss kiadás ékesen bizonyítja, hogy kicsiben is lehet nagyot alkotni!
