Több, mint két évtizeddel a harmadik Fahrenheit nagylemez után a Kőbányai Zenei Stúdió tanáraként aktív Maróthy Zoltán szólólemezétől az ember első blikkre egy olyan korongot várhatott, ami kvázi tananyag lehet a növendékek számára. Zoli azonban rácáfolt a várakozásomra, azonban egyúttal mégis tananyagot tett le a hallgatók elé…, de haladjunk sorjában!
A gitáros neve a metalos közösség számára az Ossian első korszakának meghatározó egyéniségeként ismert. A főhős ugyanis az 1986-tól 1994-ig terjedő időszakban alapember volt Paksi Endre mellett; jómagam az első hét nagylemez közül csak érzelmi alapon tudnék kedvencet választani. Az Ossian az utolsó két közös albummal már nyílegyenesen haladt abba az irányba, ahol Zoli a Fahrenheittel felvette a fonalat. A feloszlás előtti utolsó Ossian felállás további két hangszerese, azaz Tobola Csaba dobos és Vörös Gábor basszusgitáros társaságában Zoli a Fahrenheit logo alatt három nagylemezt készített, majd az ezredforduló környékén megállt a történet, de ténylegesen nem került pont a sztori végére.
Emberünk Ace Frehley-ként muzsikált a Kiss Forever Band soraiban, de Koncz Zsuzsa kísérőzenekarának tagjaként már kikerült a látókörömből. Belül (és kívülről is) azonban megmaradt ugyanannak a rockernek, akinek legtöbben az Acélszív idején megismertük; dalszerzőként azonban számomra eltűnt a horizontról. A néhány hete megjelent Mysterium így egyfajta „come back”, melytől tehát – visszatérve a kezdő gondolathoz - fogalmam sem volt, hogy mire számítsak; leginkább egy oktatóanyagra, avagy hangszeres bemutatóra készültem, néhány ragadós dallammal felturbózva.
A Mysterium ugyan sokáig váratott magára, azonban mégis rövid idő alatt állt össze. Zoli fő támasza a dalszövegekért is felelős Závodi Gábor volt, de többek között olyan egykori kollégák is tiszteletüket teszik a dalokban, mint Vörös Gábor (ex-Ossian, Fahrenheit), vagy Pocky, aki a Kiss Forever Band-ban volt tettestárs.
A lemezt indító, időutazós klippel megtámogatott Annak idején lényegében ott folytatja a sztorit, ahol a harmadik Fahrenheit lemez után megszakadt a dolog. A dalszövegben egyébként szerepelnek is nyilvánvaló utalások a trió nótáira. A Mysterium az a fajta modern hard rock lemez, amely nem igényel dalonkénti elemzést, a szerzeményeken a műfaj annyi árnyalata vonul végig, hogy aki vevő erre a fajta dallamcentrikus, jól megírt magyar szövegekkel felvértezett vonalra, biztos, hogy talál magának személyes kedvenceket. Nálam az abszolút telitalálat az előbb emlegetett nyitódal, melynek a dallamvezetése már az első találkozás alkalmával meggyőzött, nem is beszélve a legkevésbé sem tolakodó, a dalba integrált szólóról. Hasonlóan jól sikerült az ugyanerre a szálra felfűzött Nem fogok sírni ezért is. De itt van például a Félig telt pohár című szerzemény, mely olyasmi, mint egy újabb kori Bikini dal, a szimbolikus szövegű Hazugságok cirkusza és a Forró jég modernebb riffeléséről pedig a Harem Scaremes Pete Lesperance témái is beugrottak. A kellemes lüktetésű Eltévedt folyó viszont hagyományosabb AOR, a klasszikus Survivor/Journey vonalon. A vájtfülűek ráadásul kapnak két megfejtendő feladványt is az instrumentális Aqaba és a szintén énekmentes La Passe képében. Az előbbi egy melodikus hangulattéma, az utóbbi pedig a technikásabb vonal. A záró LGT dal eredetijét eddig nem ismertem, de jó ötletnek bizonyult épp erre, a talán mások szerint is kevésbé nyilvánvaló szerzeményre felhívni a mai zenehallgatók figyelmét.
Az egykori Fahrenheit rajongók mellett a Lord, a Bikini és az Edda tábora is bátran keblére ölelheti a Mysteriumot, amit Zoli a dalszerzést demonstrálandó a tanítványainak is jó szívvel ajánlhat! Remélem, hogy a Mysterium nem egyszeri kalandnak fog bizonyulni, hanem egy ígéretes szólópálya kezdete lesz!
