Orbitális nagy bulit csapott az Enter Shikari a 'Hajón, bár mondjuk ez Rou-éktól nem újdonság. Az MTV Music Weeken keresztül létrejött koncert már napokkal a kezdés előtt kirakhatta a "Megtelt" táblát, így az várható volt, hogy újra megmozdul majd az egykori szénszállító marcona, mégis a maga módján barátságos teste. Ez utóbbira többször is sor került! (fotók: A38)
Már azt sem tudom, mikor voltam utoljára az A38-on, de az biztos, hogy még a Világvége előtt. Maga a hely mindig is szimpatikus volt, elvégre nem sok vízen úszó koncerthelyszín van a közelben, ráadásul mindig igényes koncerteket hoznak el a sötétre mázolt raktérbe. Hány remek koncerten voltam már itt, te jó ég...! Az Enter Shikarit már harmadjára volt módom elcsípni. A srácok ha nem is élvonalbeli kedvenceim, de mindig nagy lelkesedéssel hallgatom a legszebbjeiket, amikből egy szép csokorra való jutott erre a ténylegesen, időjárás szempontjából is már a kora téli időjárásra hajazó estére. De ne rohanjunk ennyire előre! Volt nekünk egy Satelles is a terítéken!
A srácokat nem most volt, hogy utoljára élőben láttam. Talán még a Some Got Saved bemutató köreit futották akkor, amikor egyszer a Dürerben téptek arcot - már nem is tudom, kik előtt. Azóta már kijött egy újabb príma album tőlük, az idén megjelent 3AM Confessions, amit egyébként a merchben egy igen baráti árú csomagban is meg lehetett venni - remélem, minél többen megtettétek! A srácok nem sokat haboztak, a kitűzött nyolc órás kezdéskor belecsaptak a húrokba és fél órával későbbig meg sem álltak.
A szettben főleg a frissebb tételek domináltak, de azért jutottak "régebbi" finomságok is, szépen, ízlésesen elosztva a folyamatosan növekvő tömeg arclebenyein. Soha rosszabb felvezetést! Láthatóan a Satelles remekül érezte magát a fellépés alatt (hálásak is voltak, hogy ott lehettek), én meg jól éreztem magam, hogy újra elcsíphettem őket, de ezzel láthatóan nem voltam egyedül. Bár azt a tíz percet még szívesen hallgattam volna a srácokat, amire meg voltak hirdetve. De ez legyen a legnagyobb rossz! Ilyen repesztést sokat el tudna viselni az ember fia, még ha a 'Shikarira érkező, könnyedebb zenéhez szokott arcok közül páran nem is értették, mi folyik a deszkákon.
Gyors átszerelés, némi hangbeállítás és jött is az Enter Shikari, persze csak a kiírt 21:15-ös kezdéskor. Szalagról lement a Live Outside fúvósokra átírt fanfáros verziója és már jöttek is a friss lemezt nyitó The Great Unknownnal. Már erre is beindult a nép (tánc fent és lent), de utána jött... Egy olyan nemes értelemben vett best ofot szállítottak le az elektro-rockerek (milyen hülye kifejezés már ez), hogy a fal - vagy a raktér, vagy ami tetszik - adta a másikat! Persze, a friss lemez, a Nothing Is True... is meg lett mozgatva a rendesen, viszont ezek mellett olyan örökzöldekkel arattak, mint a Destabilize, a Sssnakepit, az Arguing The Thermometers, vagy a Gandhi Mate, Gandhi. Ezekre a dalokra nehéz nem beindulni, főleg nekem, mivel akkoriban ismertem meg őket, amikor ezek voltak újak, emiatt pedig egyértelműen ott vannak a személyes 'Shikari kedvenceim között . Na, nem mintha a többi kiválasztott tétel ne lett volna erős, hiszen ennyi remek számból ha akarnának se tudnának rossz műsort összerakni, minden, vagy majdnem minden kötelező kivette a maga részét a másfél órás szettből.
A négy angol legényen is látszott, hogy örülnek annak, hogy végre újra színpadon zenélhetnek, szakadt az energia oda-vissza a közönség és a csapat között, ennyi stagedive-oló arcot nem is tudom, mikor láttam utoljára - láthatóan a tagok azért biztos, ami biztos alapon igyekeztek kerülni a kontaktot a feltörő, lelkesebb legényekkel és lányokkal. A bő egy órás fő programot egy négydalos extra követte az egyszálgitáros Stop The Clocksszal, majd a már "hangosan" előadott T.I.N.A.-val, Dreamer's Hotellel és a Live Outside-dal. Príma lezárása volt egy tökéletesen kivitelezett, gyönyörűen ívelt, minden igényt kielégítő koncertnek. Hatalmas pacsi a zenekaroknak, a szervezőknek, részvevőknek, mindenkinek!
...és akkor most egy kis szubjektív: Emberek! Fiúk-lányok! Mi a francért kell egész buli alatt ki-be mászkálni, mintha a Váci utcán lennénk? Rohadt idegesítő volt, hogy a keverő környékén szó szerint fél percig nem lehetett élvezni a koncertet, mert valaki balról-jobbra, jobbról-balra, előre, hátra, előttem, mögöttem, rajtam, de valahol a közelemben biztos hogy áthaladt. Szerintem a fél perccel még sokat is mondok... Az első dalnál még oké, mert nem hisszük el, hogy tényleg akkor kezdődik a zenés-táncos rendezvény, amikorra ki van írva és a nyitóhangra pöccintjük a csikket a Dunába (remélem, azért nem oda). De amikor már a második számnál kifelé is elindultak az arcok...
Nem vagyok egy nagy hisztis, de amikor a folytonos áramlás élvezhetetlenné teszi a koncertet, azért már nálam is kiborul a bili... Annyira nehéz a kezdés előtt megvenni a sört? Kipisilni magatokat? Nem bírtok ki másfél órát cigi nélkül? Nem tűnt fel, hogy nem kell átmászni a közönségen, máshol is vannak pultok? Mondjuk az Orrbárban? Veszel egy korsóval, megnézed a merch-öt és hasznosan töltöd az időt, ha épp olyan dal van, ami "nembejössz". És akkor nem akadályozunk senkit a szórakozásban. Na, mindegy. "Calm down... Calm down..."
A koncert az tényleg príma volt és ez a lényeg, úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Azt meg már tapasztalatból tudom, hogy akárhol állok meg (középen, elől, hátul, oldalt, merch pult mellett, keverőnél), úgyis mellettem áramlik el a "nép"... :) Ez már az én keresztem.
Fotók: A38 @kellegy // @bajcsidavidfoto
