Minden évben akadnak olyan kiadványok, amiket teljesen felesleges “eladni”, mert a kiéhezett célközönség tűkön ülve várja, hogy végre napvilágot lássanak. Azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra, ha leírom, hogy 2021. egyik ilyen megjelenése a Worship lemez volt, hisz majd egy évtized telt el a legutóbbi Hypocrisy sorlemez az End Of Disclosure (2013) kiadása óta. 

Mielőtt bármibe belemennék szeretném leszögezni, hogy abban az esetben ha egy a korábbi lemezekkel összehasonlító mélyelemző kritikát keresel akkor inkább lapozz tovább. Ha viszont egy totálisan elfogulatlan laikus véleményét szeretnéd elolvasni, akkor a legjobb helyen jársz.

Akit a ‘90-es évek elején berántott az extrém metal zenék világa, azon belül is a jóféle svéd death metal, elég nehezen kerülhette ki a Peter Tägtgren által alapított csapat korai anyagait. Nos, nekem valahogy mégis sikerült, ami így utólag belegondolva már csak azért is baromi furcsa, mert néhány évvel később a szintén Peter nevéhez kötődő Pain projektre igen erősen rákattantam. 

De mit érdemes tudni a Hypocrisyről?

A zenekart a már említett Peter Tägtgren (neve ismerős lehet többek közt a The Abyssből, a már szintén említett Pain projektjéből illetve a Rammstein vezér Till Lindemann saját nevét viselő Lindemann projektjéből) alapította a svédországi Ludvikában. A debütáló Penetralia (1992) és az azt követő Osculum Obscenum (1993) lemezeken még a Dark Funeralból ismert Masse Broberg hörgött, később Peterhez került a mikrofon. Negyedik albumukkal a “hagyományos” death metal vonaláról a melodikusabb irány felé fordultak és dalszövegekben is ekkor nyergeltek át a máig is jellemző sci-fi témákra.

A Hypocrisy az alapítása óta eltelt évekhez mérten viszonylag kevés tagcserével a Worship album megjelenésével bezárólag összesen 14 nagylemezt tett le az asztalra, szóval van mit bepótolnia a magamfajta “kívülállóknak”. 

Hát akkor imádkozzunk...

A Worship albumot hallgatva talán nem is volt akkora hülyeség egy ennyire aktuális kérdéseket boncoló anyaggal a sor végéről kezdeni a felzárkózást, mert ez a lemez rendesen meghozza a kedvet némi audiofil kalandozással egybekötött agyalásra a Hypocrisy jelenkorunkat is kiveséző bizarr univerzumába.

A “dallamos” jelző jelen esetben véletlenül sem keverendő a “slágeres” vagy ‘ó pardon-bocsánat’ töketlen jelzőkkel. A címadó Worship egy rövid ám rendkívül kifinomult instrumentális petting után könyörtelenül hatol be a hallójáratainkba, majd ezt követő (igencsak kényes aktualitást feszegető dalszöveggel operáló) Chemical Whorenál visszavesznek a lendületből, talán azért is hogy később a Dead World még nagyobbat üssön.

A váltakozó tempó ellenére a “headbang faktor” a lemez végig - kisebb megszakításokkal - velünk marad, néhol atmoszférikus hangulattal, már-már régisulis heavy metalba hajló refrénnel (Children of the Gray), némi Testament ihletésű(?) thrash esszenciával (Another Day) vagy épp doom-ba illő mélységekkel (Bug in the Net) fűszerezve. 

Röviden összefoglalva: hogy az eddigi Hypo lemezek skáláján ez a korong hol helyezkedik el, annak megítélését bízzuk a rajongókra. Az viszont egészen biztos, hogy ha bírod a súlyos ám dallamos death metalt, szívesen agyalsz a mondanivalón és nem áll tőled távol a tudományos fantasztikum, a világpolitikai aktualitások és a mára ezzel egyre szorosabban összefüggő háttérhatalmi összeesküvéselméletek, akkor a Worship albummal nem fogsz mellélőni.

"From botanicals to synthetic drugs
Pharmaceutical industry is born
It is not to cure, it's to control
Your money, your health
They want to own it all"

Nem bánom, hogy veterán metalos létemre ezzel a lemezzel ismertem meg behatóbban ezt a kiváló zenekart. Engem megfogott, úgyhogy jöhet a többi.