Pár hete a semmiből került elém az Absent In Body új lemeze. Az ex-Sepultura dobos, Igor Cavalera, a Neurosis gitárosa, Scott Kelly, valamint az Amenra gitárosa, Mathieu J. Vandekerckhove és énekese, Colin H. Van Eeckhout által életre hívott projekt debütáló albuma Plague God címmel jelent meg március 25-én. Ez adta az alapját beszélgetésünknek Mathieu J. Vandekerckhove gitárossal, aki érdekes dolgokat mesélt az albumról.
RS: A Plague God borítóján szerintem H.P. Lovecraft szörnyének, Cthulunak a koponyája van. Rosszul gondolom?
Mathieu: Nem igazán ez adta az alapötletet. Sőt, mondhatjuk, hogy semmi köze Lovecraft munkásságához, de várj egy kicsit (ekkor felállt az asztaltól és idehozta az albumborítón is látható koponyát) Szóval ez egy emberi koponya, amire ilyen csontokat fabrikáltunk rá, és ez lett az egészből...
RS: Várj, ez egy igazi koponya?
Mathieu: Persze, miért ?
RS: Én azt hittem, hogy ezt digitálisan készítettétek el.
Mathieu: Nem, ez egy igazi koponya, amit egy kicsit átalakítottunk és azt fotóztuk le. Abból pedig elkészült az albumborító.
RS: Más koponyáid is vannak?
Mathieu: Persze, több fajta de legfőképpen állatok. Tudod, macskák, kisebb erdei állatok. Ezeket kicsi üveg dobozban, vitrinben tartom.
Mathieu: Valamilyen szinten jelen van az életünkben, de nem veszünk részt szeánszokon, vagy ilyesmi dolgokon. Igyekszünk odafigyelni magunkra és arra, ami körbe vesz minket.
Mathieu: Nem, semmilyen Istenben nem hiszek. Sokkal inkább az emberekben hiszek. A jó emberekben, akik odafigyelnek egymásra és tudják pontosan, hogy tisztelettel kell egymás iránt közeledni. Ebben tudok igazán hinni.
Mathieu: Egy olyan zenekar vagyunk, aki utat szeretne mutatni ebben a túlterhelt világban. Tudod nagyon sokrétű a zenénk, hiszen vannak közös gyökereink, de azért mindannyian más zenei közegből jövünk. De egyértelmű volt a számunkra, hogy egyszerű zenét akarunk csinálni, amivel utat lehet mutatni. Mindenki állandóan a közösségi médián lóg és nem figyelnek oda arra, hogy ez mekkora szerepet játszik az életükben.
Mathieu: Nem teljesen így van. Igor Londonban él, Scott viszont Amerikában és vele egyszerűen nem tudtuk megoldani, hogy egy időben legyünk egy helyen. Tudod, mindenki turnézik a főzenekarával, mindenki elfoglalt így vele maradtak a fájl cserélős módszerek, amik hasznosak nagyon, de azért jó lett volna, ha ő is ott van velünk a stúdióban. teljesen más volt látni, hallani például Igor játékát.
Mathieu: Az album durván az elmúlt négy év gyümölcse. Négy év alatt készült el. Mivel az Amenrával viszonylag sokat turnézunk így olyankor rengeteg szabadidőnk van. Tudod tök király dolog kifelé bámulni a buszból egy ideig és nézni a tájat, nézni az esőt, a havat, de aztán megunod és valamivel le kell kötnöd magad. Nem lehet, hogy a zenekar mindig együtt lógjon, mert egyszerűen egymás agyára mennénk, kell egymásnak egy kis teret adni. Az ilyen felszabadult idő közben kezdtem el gépen elektromos dobokkal és különböző hangokkal dolgozni ezen az anyagon.
RS: Szoktál használni valamilyen digitális cuccot a dalíráshoz? Értem itt a virtuális erősítőket és a különböző programokat.
Mathieu: Én régimódi vagyok. Nem használok semmilyen pedált sem a beállításomban, csak egy torzító pedált. Analóg arc vagyok, nem foglalkoztatnak az ilyen szoftveres dolgok. Úgy érzem, hogy abból valahogy kiveszik az a hangulat, az az egyszerűség, amit én rakok bele. Úgy érzem, hogy azok lekorlátozzák a lehetőségeimet, így meg sokkal nagyobb teret kap a játékom, ami nincs túl variálva. Persze, az előbb említett elektronikus cuccok nem tartoznak ebbe a körbe.
Mathieu: Az Amenra számomra mindig is a fájdalomról, az elveszettség érzetéről szólt. Ez az album sokkal inkább,a hogy mondtam is, ebben az elveszett, túlhajtott, túlzsúfolt világban egy iránymutató. Egy ipariiránytű, ami segít a tájékozódásban. Nem az érzésekről szól a zene és a szöveg, hanem sokkal inkább arról, hogy van kiút, csak meg kell találni.
Mathieu: Ez egy nagyon jó és nehéz kérdés. Erről órákig tudnék neked mesélni, csak annyi időnk nincs. Az igazi probléma, szerintem az, hogy az emberek a telefonjukba bújva élnek. Tudod, mindent lefotóznak, megosztanak, posztolnak aztán csodálkoznak, hogy lelép a párjuk, hogy elmegy az életük. Mindent itt akarnak lenyomni a torkunkon, a közösségi médián keresztül. De gondolj bele, már fel se kell állnod és bármit, bárhonnan megvehetsz. Nincs az, hogy elmész valamiért. Ez azért durva. Ne tudom, hogy mennyit bír még el az emberiség, és azt sem, hogy mi lesz a következő népszerű dolog, de azért rémisztő a gondolat, hogy mi vár még ránk.
Mathieu: Őszintén, az egész egy nagyon elbaszott helyzet. Pár éve játszottunk Kijevben az Amenra-val és nem tudom, hogy mikor fogunk megint eljutni oda. Ha eljutunk még valaha. Rémisztő az egész, hogy nem olyan régen még tök kedvesen fogadtak ott minket most meg egy ember idióta döntése miatt, akik ott voltak a bulin talán már fegyverrel védik az otthonukat. Ez félelmetes. Az egész háború egy nagy szívás.
Mathieu: Egyelőre határozottan kimerem jelenteni, hogy nem. Tudod mindenki elfoglalt, ahogy beszéltük is. Mindenkinek megvan a saját zenekar, és a próbákat is iszonyatosan költséges és nehéz is lenne összehozni. Így egyelőre erre biztos nem kerül sor, de nem sokára amúgy játszunk nálatok az Amenra-val. Az is jó buli lesz remélhetőleg.