RockStation

Cancer Bats - Psychic Jailbreak (Bat Skull Records, 2022)

Nini, ott egy denevér! De milyen furán repül má'!

2022. április 20. - KoaX

cb_1.jpg

A Cancer Bats zenekart nem kell senkinek bemutatni, aki szereti az intenzív hardcore, punk zenét. A kanadai négyes visszatért a barlangjából, hogy megmutassa nekünk milyen is az, amikor négy év pihenés után újra szárnyal a bőregér. Itt van a legújabb anyaguk, a Psychic Jailbreak.

Mérföldkő ez az album a zenekar életében, ugyanis az alapító gitáros Scott Middleton tisztázatlan körülmények között távozott a zenekarból. A tisztázatlan körülmények azonban jó eséllyel tisztázódnak majd azoknak, akik meghallgatják az albumot. Már itt az elején el lehet mondani, hogy a négy év alatt a zenekar visszakanyarodott arra az ösvényre, ahonnan nagyon, de nagyon régen letért. Jó eséllyel ez lehetett a különbség a zenekar és Scott között. A Cancer Bats visszatalált ahhoz a soundjához, amit annyira imádtam réges-régen. Az utóbbi két-három albummal szerintem csak árnyéka volt önmagának. Sokkal inkább kísérleteztek, hígították az alapjában véve kemény hcpunk zenéjüket. Ez nem is tett jót a zenekarnak és eléggé izmos lejtmenetbe kapcsolt. Az elmúlt tíz évben ezen kívül három albuma jelent meg a csapatnak és az utolsó kettő egyszerűen unalmas. 

cancer_bats_2022_1.jpg

Emiatt nem is támasztottam nagy elvárásokat az új anyaggal kapcsolatban. Úgy voltam vele, hogy jön az új lemez, tök szép emlékeim vannak a Düreres, Kistermes koncertről és amúgy meg egy kis nosztalgia sosem árt. Aztán a képembe robbant a Lonely Bong előzetesen, ami totálisan meghozta a kedvemet és azt éreztem, hogy minél előbb hallani akarom az új anyagot. A dal visszatekint azokra az időkre, mint a 2010-es Bears, Mayors, Scraps & Bones (Istenem mennyire éltem anno ezt az albumot) szóval újra van rendesen húzós riff, megpörgetett fillek és Liam is magát adja. Mi baj lehet? Nyomjuk is a play-t izomból a Spoty-n, és lássuk mi történik.

Az történik, hogy a pofámba robban a Radiate. Ami egy olyan fogós riffel és ordítással indít egyből, hogy könnyem csordul és érzem, itt még lesz valami, itt most tényleg lesz valami! A refrén nem lett túlbonyolítva, ellenben előtte a kis basszus átvezetőt első pillanattól kezdve imádom. Úgy röfög a torz basszus, hogy azt csak imádni lehet. Egyszerű dal minden cicoma nélkül. Faszányos, mi van még? Mutasd csak! A The Hoof a szövege miatt eszméletlen közel áll hozzám. Húsz évet rohadtam a négy kerék fölött, így a gördeszka előtti főhajtás nekem fontos. Mondani se kell, hogy a tempó egy pillanatra sem lassul, agresszív, lehengerlő. Tipikusan olyan dal, amit sportoláshoz bepattintasz a füledbe és a tempó csak hajt, amíg bírod. Liam duplázott éneke nekem nagyon bejön. Sokkal több van ennek a csávónak a hangjában, mint arra a többség gondol. A tizenegy dalt tartalmazó anyag, amúgy nagyjából végig ledönt a lábadról. Kivéve talán egy tételt, amit tényleg meg kell külön említeni, mert ilyet a zenekar még nem csinált. A Hammering On egy sokkal lassabb dal, mint amit megszokhattunk. Sabbath-os húzása van az egésznek, de ez sem áll messze a zenekartól, hiszen anno csináltak egy Sabbath feldolgozás anyagot is. Na, de miért olyan extra ez a húzós, döngölős lassú dal? Szerepel benne egy hölgy is, aki Liammel együtt valami eszméletlen nagyot énekel. Olyan hangulata van az egésznek, mint amikor a Frayle-t először meghallod és Gwen hangja elragad. Misztikus, hipnotikus az egész dal. Nem meglepő mód ez az album leghosszabb dala. A maga négy percével kilóg tényleg a sorból, pláne, hogy az egész anyag éppen csak túl megy a harmincöt percen. Nem tudom elégszer meghallgatni. Nagyon bejött, vezetés mellé, esős időben külön ajánlom! A többi dalnál visszatérünk a megszokott dolgokhoz. Különösen imádom a Shadows Of Mercury dalt, ami elsőre nekem a Hail Destroyer időket idézte. 

Lehet itt még ódákat zengeni, de ebben a lemezben benne van az, ami benne kell, hogy legyen egy IGAZI Cancer Bats anyagban. Azt érzem, hogy a tékozló fiú hazatért és kíváncsi vagyok, hogy innen merre indul majd pár év múlva újra szerencsét próbálni. Addig pedig szeretettel látom, adok neki vasárnap finom húslevest és megpörgetem jó párszor, ha már így összejöttünk.

5kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8417811289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum