A Gorleben egy első lemezes német zenekar, akik death-es, blackes behatásokkal átitatott doom metalban utaznak. Ez önmagában még nem adna okot arra, hogy megemlékezzünk a Game Over című korongjukról, hiszen manapság mindennaposak az efféle goromba formációk és lemezek. A németek különlegességét a mögöttes koncepció, a szövegek témaválasztása adja. Ez pedig nem más, mint egy manapság újra aktuális, kényes téma, az orosz nukleáris kísérletek taglalása.

Nemcsak a dalszövegek és a borítókép, hanem a promo fotó és a tagok kódnevei is ezekre reflektálnak. A fiatal ötösről ezeken túl azonban kevés egyéb háttérinformáció áll rendelkezésre. 2010-ben alakultak, a debütáló koronghoz tehát igen hosszú út vezetett, melynek egyes állomásai nem lettek dokumentálva, hiszen a Game Over előtt mindössze egyetlen szerzőiben megjelent kislemezzel jelentkeztek, azt is csak tavaly hozták ki.

Az összkép szempontjából mindenesetre fontos megemlíteni, hogy a Gorleben egyes tagjai black metalos múlttal rendelkeznek, mely érződik is a szerzeményeiken, leginkább a Contaminated című tételen. Drezdai formációként feltehetően a felmenőik révén maguk is közvetett emlékeket őriznek a barokk nagyváros 1945 februárjában történt bombázásáról, de a témaválasztást persze Drezda NDK-s, hidegháborús öröksége is befolyásolhatta. A fiatal zenekarnak tehát bőven volt muníció a puttonyában. A téma zenei aláfestése pedig mi más lehetne, mint a talán legkomorabb underground műfaj, a fentebb már emlegetett deathes, blackes hatásokat folyton-folyvást magán viselő doom metal.

A zenészek kiáltmányaikat zömmel negyedórás hangfolyamok formájában fogalmazták meg. Az öttételes korong menetideje így egy óra felé kúszik. A témaválasztás adná a párhuzamot a finn KYPCK zenekarral, de a zenei oldal meglehetősen távol áll az egykori Sentenced utód világától. Aki emlékszik még az amerikai Winterre és a new yorkiak Into Darkness című alkotására, az valami hasonlóan földrengető menetre készülhet a Game Over esetében is.

Mogorva, végítélet szimfóniák lettek a Gorleben korongjára préselve. A gyászmenet módjára vánszorgó tételekről rendszeresen eszembe jut a funeral doom alirányzat néhány képviselője is, de a németek relatíve változatosan bánnak a tempókkal, illetve zenéjükben indusztriális elemek is felütik a fejüket. Aki nem merül rendszeresen alá az imént emlegetett alirányzat temetői formációinak világába, annak kétségtelenül az idegein fognak táncolni a Gorleben rideg, kietlen szerzeményei.

Ahogy harminc éve a Winter debütálása, úgy a Gorleben bemutatkozása sem fogja megrázni az undergroundot, annak csak egy kis szegmensét fogja érinteni a Game Over, de a szűk számú érdekeltek hajlamosak lehetnek belefeledkezni ebbe a korongba is. A nyilvánvaló hatások ellenére a németek tehát olyan anyaggal tudtak előállni, amiben az egyéniség, vagy legalábbis az arra irányuló határozott törekvés csírái is fellelhetők. A Game Over egy lehetséges közeljövő soundtrack-je.