A magyar death metal megingathatatlan alakulata, a zalalövői Age Of Agony hosszú csendet tört meg az augusztus közepén megjelent ötdalos kislemezével. A Raven Black úgy lett tipikus Agony anyag, hogy Krisztiánék közben némi módosítást is eszközöltek a zenéjükön. A friss kiadványról, a köztes időszak tagcserékkel terhelt eseményeiről és az aktualitásokról a zenekar egyik alapítójával, a basszusgitáros Tóth Krisztiánnal beszélgettem.

Javaslom, hogy az elején tudjuk is le a személyi változásokat! Mi vezetett az alapító dobosotok, Kovács Balázs távozásához, illetve hová tűnt Nagy Lajos gitáros, aki közel két évtizedet töltött veletek? Jól tudom, hogy jelenleg nincs dobosa a zenekarnak?
Üdvözlet! Kezdjük akkor az elején, a csapatban történt személyi változásokkal. Rögtön a For The Forgotten felvételei után távozott Ferencz Gábor gitáros, aki sűrű elfoglatságai miatt nem tudott időt szakítani a zenélésre, így inkább elköszönt egy időre. A helyére Kéméndi Péter érkezett, akit régóta ismertünk, s a jó kapcsolatunk azóta is töretlen. Kovács Balázs dobos 2017 tavaszán úgy döntött, hogy nem folytatja tovább. Sajnos elveszítette a motívációját a zene iránt, ezzel indokolta a döntését. A helyére Schönberger Zoltán került, aki korábban a Sear Bliss-ben és a Verilun-ban dobolt. 2019 végéig maradt stabil ez a felállás, utána szünet állt be a csapat működésében. 2020 decemberében tartottuk volna a zenekar fennálásának 25. évfordulóját, amit egy születésnapi hangversennyel ünnepeltünk volna meg, a Neverheard Distro-val közösen. Erre a bulira a „klasszikus" négyes felállással készültünk (Nagy-Kovács-Pápai-Tóth) a 10 éves Machinery of Hatred programmal, amire visszatért Kovács Balázs dobos is, de az akkor kibontakozó Covid őrület keresztülhúzta a számításainkat, és elmaradt a rendezvény. Törést okozott a lendületünkben ez a kudarc, Nagy Lajos barátunk minden inspirációját elveszítette a zenéléshez, és nagy bánatunkra elköszönt. Azóta sem zenél. Szinte ezzel egy időben jelentkezett Ferencz Gábor, hogy ismét érzi magában az erőt a zenéléshez, és már ideje is van rá. Közben évek óta itthon pengettünk a fiammal, aki ismeri az összes anyagunkat, sőt ott volt még gyerekként a készülésüknél és a koncerteken is, így kézenfekvő megoldás volt csatasorba állítani. Az első próbákat még Kovács Balázzsal kezdtük, de pár hónap után ismét Schönberger Zoltán ült a dobok mögött, aki idén nyáron a nyugdíjazását kérte. Itt tartunk most, jelenleg sajnos nincs dobosunk. Jó, hogy kérdezted, mert ki is teszek egy hirdetést!

A 2016-os For The Forgotten lemezetek a megfelelő fórumokon pozitív kritikákat kapott, az anyag mindhárom fizikai formátumban meg is jelent. A tagcserék és az utóbbi két és fél év őrülete mellett volt-e egyéb okotok arra, hogy ilyen hosszú időre jegeljétek a csapatot?
A csapatban többünk magánéletében nagy változások álltak be, mint pl. családalapítás, építkezés, munkahely váltása, stb., így megritkultak a próbák is, ezért nem sokat tudtunk foglalkozni új nóták írásával.

A Raven Black a hosszú lemezmentes időszak ellenére csak egy EP lett. Ténylegesen is öt dalotok született, vagy vannak már a fiókban további szerzemények is egy esetleges új nagylemezhez?
Az új EP egy konceptalbum középkori témakörrel, ezért ennek lett alárendelve minden, a borító, a zene, a szövegek. Tekinthető ez az anyag egy készülő lemez előszelének is, mivel jelenleg további 9 nóta készen van, zeneileg/szövegileg egyaránt, de az EP dalai zeneileg némileg elkülönülnek a többi szerzeménytől, ezért a kezdetektől az volt a terv, hogy „csak” egy EP-vel térünk vissza.

Mit kell, illetve mit lehet tudni a dalszövegeket jegyző Kámán Csabáról? Az egyes lemezek előtt mennyire engedtek szabad kezet neki a témaválasztást illetően?
Kámán Csaba Pápai Kálmán énekesünk általános iskolai osztálytársa volt, magam is régóta ismerem őt. Csabánk szintén a metal és a történelem fanatikusa, plusz mellette még vallástörténész végzettségű is, ha jól tudom; szóval ideális ember a szövegeink megírásához. A lemezek szövegeinek megírása előtt mindig egyeztetünk, hogy mi legyen a koncepció, melyik korszak, milyen események. Ezekről általában megvannak az elképzeléseink, de Csaba is sok jó témát feldob, hiszen 27 éve dolgozunk együtt, összecsiszolódtunk már.

A lemezajánlóban ugyan már említettem a témaválasztást; kicsit bővebben ki tudnád fejteni, hogy az öt friss dal milyen történelmi eseményeket jár körül?
Az EP-t a Regicide, azaz királygyilkosság nyitja. Szent István halála után az idegen lelkületű Orseolo Péter került a trónra, akivel Aba Sámuel pogány királyunk (1041-1044) összetűzésbe keveredett, majd a ménfőcsanaki csatában árulás által elbukott. Neki állítunk emléket ezzel a nótával.

Invasion: 1051-ben Henrik haddal indult Magyarország ellen, kiket a Vértes hegységnél csellel megfutamítottak I. András seregei. Az ekkor hátrahagyott német vértekről kapta nevét a Vértes.

The Battle Of Kings: Salamon király együtt kormányzott unokatestvéreivel, Géza és László hercegekkel, de uszítás miatt megromlott a viszonyuk, így Salamon a két testvér ellen fordult és 1071-ben összecsaptak a mogyoródi csatában, ami későbbi lovagkirályunk, (Szent) László győzelmével végződött.

Raven Black: 1479 októberében járunk, az oszmán sereg betör Erdélybe és Kenyérmezőnél összecsap Báthory Istvánnal, illetve a Fekete sereget vezető Kinizsi Pállal, megvívva történelmünk egyik legvéresebb csatáját.

Corvinus: A Hollókirály, Corvin Mátyás, azaz Hunyadi Mátyás dicsőségére született ez a nóta. Frigyes császár elleni harc, Bécs elfoglalása, stb.

Ha már a dalszerzésnél tartunk, a lemezek borítóját átböngészve feltűnt, hogy a zenei résznél szerzőként szimplán a banda nevét szoktátok szerepeltetni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ki hozza az alapokat, hogyan állnak össze, illetve miként formálódnak a nóták?
A For the Forgotten lemez óta Ferencz Gábor gitáros a fő dalszerző. Az EP és a következő lemez dalait is ő írta. Korábban, az első négy lemez nótái próbatermi jammelésekből és otthonról hozott témák összeillesztéséből álltak össze, Gábor belépésével viszont megváltozott a munkarend. A For the Forgotten-re és az új EP-re is kész nótákat hozott a kolléga , de persze mindenki próbál még valamit hozzáadni az alapanyaghoz, több-kevesebb sikerrel. /nevet/

Melyik korábbi lemezetekhez tudnád hasonlítani az új anyagot, akár hangzás, akár dalszerkesztés szempontjából?
Egyértelműen az utolsó lemezhez, a For the Forgotten-hez, mivel Ferencz Gábor keze munkája mindkettő. Hangzásban egyeikhez sem tudom hasonlítani, mivel nincs két egyformán szóló lemezünk! /nevet/

Apaként milyen érzés együtt muzsikálni a fiaddal? Bence bele tudott folyni a dalszerzésbe is?
Természetesen büszkeséggel tölt el, hogy együtt zenélhetünk. Örülök neki, hogy fel tudta venni a lépést a csapattal, bár még rutint kell szereznie a fiatal korából adódóan, a stúdiózás és a koncertek terén is. Mivel kész nótákat kaptunk Ferencz Gábortól, nem nagyon kellett még belefolynia a dalszerzésbe. Ötletei vannak, csinálja a saját dolgait.

Jól érzem, hogy a doomos hatásoknak most nagyobb teret engedtetek? Doom alatt a kilencvenes évek elejének brit doom/death vonalára, illetve a korai Asphyx dolgaira gondolok.
Igen, jól érzed. Öregszünk már, nem kívánjuk annyira a gyors témákat, no meg természetesen nagyon szeretjük a korai európai death metal csapatok lemezeit. Beszéltük is a többiekkel, hogy a blast-os témákat sem visszük túlzásba, megmaradunk inkább a jó kis középtempós dolgoknál, mivel ezeket magam is jobban szeretem játszani és hallgatni is.

Az old school death metal az egyik legszűkebb keretek közé szorított underground irányzat. Lehet, vagy kell-e bármit hozzátenni a három évtizedes fundamentumokhoz?
Ez egy igen jó kérdés, de nem szoktam ilyeneken gondolkodni, hogy kell-e, lehet-e. Biztosan lehet hozzátenni, de nem agyalunk ilyeneken, nem akarjuk megújítani a death metalt. Csináljuk, ami jólesik, hozzáteszem, hogy azért Gábor játékában van egyediség, ezer közül is megismerem a témáit, szólóit.

Szigorúan a stílusnál maradva; van olyan frissebb formáció, amire az utóbbi években csodálkoztál rá?
1987-ben vettem meg az első lemezemet, szóval én már nem csodálkozok semmin. /nevet/ Sajnos nem sok időt tudok zenehallgatásra fordítani, de akkor is inkább leveszem a polcról valamelyik régi kedvencemet. Persze találomra el szoktam a youtube-on is indítani egy-egy, általam eddig nem ismert csapat anyagát (most pl. az olasz Morbus Grave –Lurking into Absurdity lemezét hallgatom), de ezt a hatalmas mennyiségű zenei produktumot, ami az utóbbi években megjelent nem tudom, de nem is akarom követni. Amennyi lemezem van jelenleg itthon, hogy életem végéig el tudom hallgatni őket, szóval annyira nem kutatom az újdonságokat, de a hazai kollégák friss produktumait általában azért meg szoktam hallgatni .

Ha nem tévedek, idén csak két élő megmozdulásotok volt, játszottatok a Lowlanden és a Nunslaughter előtt is fel tudtatok lépni. Hogy sikerültek a koncertek? Terveztek a közeljövőben bármilyen további megmozdulást is? Azt meg sem kérdezem, hogy a mai helyzetben van-e értelme a klubozásnak, hiszen a hárombetűs választ mindannyian ismerjük…
Júliusban, két és fél év után álltunk újra színpadon. Aki ott volt, szerintem élete végéig kísérteni fogja az az iszonyatos hőség, ami a Lowland Fest-et végigkísérte. Szombaton délután játszottunk, fél 6 körül, szerencsére pont akkor dőlt meg az országos melegrekord… A komfortzónánkon erősen kívül esett ez a fellépés, és a hangosítók sem koncentráltak túlzottan a korán játszó csapatokra, de hangulatilag abszolút jó volt az egész rendezvény. Ezúton is köszönet a rendezőgárdának a meghívásért.

Régóta vártam már, hogy újra játszhassunk a Nunslaughterrel, mivel sok éve jó kapcsolatban vagyunk velük. Nagyon jó hangulatú, igazi underground klub buli volt, az ilyeneket szeretjük mi igazán! És hogy van-e értelme a klubbozásnak manapság? Anyagilag nyilván nincs, soha nem is volt, de kit érdekel az anyagi része, már rég befejeztük volna, ha ez motiválna. Szerintem a magunkfajta underground csapatnak pont a klubozás való, mivel a nagy dömpingben, csak az megy el egy underground klub koncertre, aki igazán fanatikusa ennek a műfajnak. Sajnos a doboshiány miatt egyenlőre nincsenek tervben koncertek.

Jómagam egy ismeretlennek a Follow The Way Of Hate című anyagotokat ajánlanám elsőként, te melyik Age Of Agony lemezt érzed a legerősebbnek, illetve melyikkel vagy a legkevésbé elégedett?
Nyilván az új EP-t ajánlanám első körben! /nevet/ Egyébként általában mindenki a második lemezünket említi legerősebbként (FTWOH), de nekem pl. a Machinery of Hatred az egyik kedvencem, a maga egyszerű, bunkó nótáival. A For the Forgotten is jól sikerült szerintem, zeneileg kicsit más, összetettebb, mint a korábbiak, aztán ha a Death Metal Artillery hangása ha jobban sikerült volna… Hozzáteszem, hogy egyébként egyik lemezünket sem hallgatom, épp eleget hallottam őket élőben! /nevet/ Legkevésbé a War, Hate, Blasphemy-vel vagyok elégedett. Mondjuk ez nem a legjobb megfogalmazás, mert az első lemezen még ezt tudtuk produkálni, nem mondom, hogy rossz, de a későbbiekhez viszonyítva azért gyengébb.