Köszönjük, hogy figyelmetekkel megtiszteltetek minket az év folyamán. Ígérjük, hogy azon leszünk a 2023-as évben is, hogy naprakész, friss információkkal lássunk el titeket. Persze, mindeközben nyomatjuk majd ezerrel az új megjelenéseket és a koncertbeszámolókat. Ha pedig a zenészek is válaszolnak a kérdéseinkre, akkor azt is nagy örömmel megosztjuk veletek! Köszönünk mindent!

Mit adott neked idén az, hogy a RockStation csapatának része lehetsz?

Rattlehead18:

Teljesítette küldetését, ugyanis a kollégák cikkeinek hála olyan előadók idei lemezeit ismerhettem meg, mint a King Buffalo, a Cave In, az Orbit Culture, a Bloodywood, a Polyphia, a Hoaxed, a The Hu, illetve Billy Howerdel szólólemeze révén még egy új kedvencet is avathattam.

Vinyl_Woww:

Aki a Mindfulnesst gyakorolná annak nincs manapság könnyű dolga, ám vannak olyan foglalatosságok amik segítenek kicsit elbújni a világ elől. Én elég sokat szöszölök egy-egy írással, ami nálam totálisan ellazult állapot, még akkor is, ha közben mondjuk Slayer szól, szóval a RockStation az én (nagyon hangos) zen kertem. Ezúton is hatalmas respekt a kollégáknak akikkel együtt meditálunk (külön tisztelet a hírfolyamot lankadatlanul tápláló munkatársaknak) és természetesen köszönet az olvasóinknak, akiknek hála nem (csak) magunknak írjuk a blogot.

KoaX:

Ez már a tizenegyedik év volt, hogy a RockStation színeiben mozogtam bulikon, illetve, hogy ontottam magamból a kritikákat. Idén nagy fikázásokban nem is volt részem, eléggé pozitív év volt ez. 

Amúgy meg jó érzéssel tölt el, mert azért azt érzem, ha bármi bajom van az életben a szerkesztőség jelentős részével baráti a viszonyom és tudunk beszélni bármiről. A Főszerkesztő úr olyan, mintha az idősebb bátyám lenne. Sebők úr, mintha egy távoli unokabátyus. Öt évente találkozunk, de akkor ugyanott tudjuk folytatni, nincs semmi kellemetlen csend. Réti Zsolt a keresztapám, csak koncerten látom, akkor is csak öt percre és mindig szűkszavúan beszélünk, de nem is kell sokkal több. Faragó Szabi kolléga tipikusan az a távoli rokon, akivel leveleznénk, ha nem lenne net és küldenek egymásnak a könyveket meg a lemezeket, hogy EZT hallgasd meg, ez befog jönni. Tamás József szintén az az arc, akivel soha nem találkoztam, de ettől függetlenül jó viszonyt ápolunk. Soha nem fogom elfelejteni mikor egyszer hozott a postás egy levelet. Ő volt a címzet, a levélben meg egy Mastodon zenekar által aláírt képeslap volt. Keszler Józsi új arc a látókörömben, idén kerültünk szorosabb kapcsolatba és nagyon bírom a baromságait amivel néha tud fárasztani. Anitával nem indult rózsásan a kapcsolatunk (haha) de amúgy ő rá is bármikor ráírok, hogy figyi már kellene ez vagy az, gond nélkül segít és ez oda-vissza működik. Tauszik Vitya megint csak egy távoli rokon, de imádom, hogy mindenhez hozzá tud és hozzá is szól. Az igazi analóg ember, aki elutasítja a Facebookot is, de mindig öröm vele találkozni. Árposz kolléga általában a semmiből tűnik fel, dumálunk pár napot, majd megint elmegy a csepeli pincékbe/bunkerokba aztán valamikor előkerül. Egyedi hülye humora van neki is, és remekül hozzá tud szólni bármihez egyetlen szóval: SLAYER. Ákos pedig számomra Columbo felesége, akit még életemben nem láttam, de tudom, hogy van! Ernő is olyan, mint egy távoli rokon. Elvileg már többször találkoztunk, láttuk egymást, de valahogy nekem nincsenek meg ezek a találkozások, mint amikor azt mondják, hogy pedig a Pista Bá'nál töltötted a fél nyarat öt éves korodig. A végére hagytam az én mackó bárdőrömet, aki viszi a hírek kiemelkedő részét, és kezet csókol, amikor heti egyszer megszáll az ihlet és írok helyette párat én is. Szilágyi “dundus” Gáborral napi kapcsolatban vagyunk, szerintem az elmúlt öt évben nem volt nap, hogy ne beszéltünk volna. Tudunk egymásról eléggé sok mindent, igazi idióta kistestvér, pedig sokkal nagyobb darab, mint én. 

Szóval… Ja, ez egy igazi család, ami még bővülhet valami metalcore-os kis öcsivel/hugival, hogy azt a réteget is lefedjük rendesen. Szeretem, hogy itt lehetek. 

 Árposz:

A COVID leállás alatt és a totális bizonytalanság következtében rendesen sikerült elveszítenem nagyjából minden motivációmat. 2020-ban még arra is képtelen voltam, hogy komolyabb odafigyeléssel új albumokat hallgassak, egyedüli kivétel a Paradise Lost - Obsidian lemeze volt, ami viszont brutálisan megérintett. 2021-ben már megcsillant némi fény az alagút végén, de a komolyabb bulik továbbra is halasztva lettek. 

Aztán végre eljött az idei év, és újra beindult az élet, de valahogy vissza is kellett ülnöm a lóra és ez a csapatunk türelmes és támogató hozzáállása nélkül nem valószínű, hogy sikerült volna. Nevezzük nevén: Átrugdostatok a kiégésen. Köszönet érte!

Theshattered:

Rengeteg lehetőséget és szórakozást. Hogy ottlehessek rengeteg jó koncerten, hogy találkozhassak, beszélgethessek olyan zenészekkel, akikkel alapesetben nem tudnék és lehetőséget arra, hogy megoszthassam a gondolataimat, néha emlékeimet, gondolatfoszlányaimat lemez-, vagy filmismertetők, esetleg koncertbeszámolók formájában. Persze a szórakozás egyáltalán nem mellékes, de kiemelném, hogy bizonyos értelemben az oldalt tekintem elsődleges munkámnak - bárcsak meg lehetne belőle élni… De Magyarországon ez az irány nem arról szól, így a RockStation marad aktív hobbi és szórakozás. Életemet és véremet a RS-ért, ahogy az elmúlt nyolc évben, úgy az elkövetkezőkben is!

Ronnietoad:

Férjet. Ceremóniamestert. Barátokat. Megint számtalan életreszóló élményt. Alapjáraton állati menő vagyok, no de hányan mondhatják még el magukról, hogy például az Asking Alexandriával interjúztak?  A zenészek, valamit az olvasók idejét, bizalmát, ami hihetetlenül megtisztelő.

Moravsky_vrabec:

Ó, nagyon sokat, különösen, hogy emigrációban tengődve, külsősként veszek részt a Rockstation munkájában. Lassan már három éve, hogy az elméncségeim megjelennek a magazinban, és még mindig megvan a varázsa, amikor egy-egy cikkem élesedik. Az a fajta vagyok, aki órákig kotlik egy íráson, keresi a megfelelő hasonlatot, szinonimát, arra gondolva, hogy egy olvasó majd pont annak hatására hallgatja meg, vagy kerüli el messziről az adott lemezt. Idén végre a Skype / Zoom interjúk után személyesen is odaengedtek a zenészek közelébe interjúzni, ami jelentős mérföldkő volt számomra. Összességében remek érzés egy olyan csapat részének lenni, amit a lelkesedés, a rock-metal szeretete tart össze. És ide számolom az olvasóinkat is, velük együtt teljes ez a csomag. 

Frogfoot:

Nyáron visszajött a "fesztiválfeeling" ami már nagyon hiányzott! Láttam és találkoztam több kedvenc zenekarommal-zenészemmel és ennek köszönhetően gyűjteményemet is sikerült gyarapítani.

ZooiErnő: