Thomas V Jager neve ismerősen csenghet a számotokra. A Monolord frontemberéről van, akik újra naggyá tették már jó pár éve a birodalmat. Azonban most nem a trióról lesz, hanem sokkal inkább Thomasról, aki váratlanul Music For Imaginary Movies címmel előrukkolt a második szólólemezével, ami nem túl hosszú, ámbár annál érdekesebb tud lenni, ha engedi neki az ember, hogy közelebb kerüljön hozzá.

Thomas előző szóló anyaga nem aratott osztatlan sikert, mi is csak éppen hogy megemlékeztünk róla. Így némi kétséggel átitatva estem neki az új anyagának, ami mindösszesen csak hat dalt tartalmaz, noha még így is harminchat perc hosszúságúra sikeredet elkészíteni a Music For Imainary Moveis-t. Az albumot egy viszonylag egyszerűbb tétel a Folk nyitja, ami igazából egy téma körbe-körbe játszva, a végén egy kisebb szólóval, gitártémával meghintve. Semmi különlegesség, de arra éppen elég, hogy felkeltse a figyelemet. Az öregedő doomster azért itt sokkal visszafogottabb, mint az anyazenekaránál, így aki hasonló vad riffeket vár az csalódni fog. Sokkal inkább előtérbe kerülnek a billentyűsök, az orgona sound. Ami jó is meg rossz is. Jó mert egy másik oldalát ismerhetjük meg a zenésznek, rossz pedig mert egyszerűen nincs felette egy zenekari kontroll, amitől néha unalomba fullad, amit csinál. Ilyen többek között az Ond Braad Doed és a Preludium is. Az anyag legkísértetiesebb szerzeménye a The Mass X, ami elsőre engem az Al Cisneros által életre hívott Om zenekarra emlékeztetett. Egyszerűek itt is a témák, de mégis ebben a dalban van valami olyan plusz, ami a többiből hiányzik. Ha ilyen lenne végig az anyag, akkor tűkön ülnék, hogy mikor jön a folytatás.

Thomas egy tehetséges zenész, de alapjaiban nézve, jobban teszi, ha a Monolordnál marad és inkább kihoznak több albumot. Megértem, hogy kellett a kis szünet a mentális problémái után, meg persze a zenekar basszusgitárosa, Mika is a saját lemezén dolgozott, de ők hárman Esbennel az igaziak.