A görög arcok olyanok, mintha az anyatejjel szívnák magukba a stonerrock életérzését. Nem tudom egy kezemen megszámolni, hogy mennyi remek banda származik az Olümposz hazájából. Mi a fene lehet ott a levegőben, amitől ez a pörgősebb vonal annyira megy? Most is itt van az AFANIA, akik egy igen kellemes hallgatni valót hoztak nekünk.

Kellemes az fix, noha gőzöm sincs, hogy miről szólnak a szövegek, hiszen a zenekar volt olyan bátor, hogy az anyanyelvén írja a dalokat. Mondjuk, ha a Rammstein megteheti, akkor egy görög zenekar miért ne tehetné? Ráadásul nem egy szokványos nyelvük van. Talán pont ettől az extrától tetszik annyira a zene, hiszen alapjaiban véve, nem találják fel a spanyolviaszt a srácok. A majdnem negyven perces anyag hat dalt tartalmazz, amik segítenek abban, hogy kiszakadjunk a szürke hétköznapokból legalább egy kicsit. A 1000MODS már kitaposta a Planet Of Zeusszal karöltve az utat a zenekaroknak, nekik csak tovább kell lépkedniük rajta, járva a megfelelő ösvényt. Ebből is következik, hogy a világot nem fogják meghódítani a srácok, de eljuthatnak olyan népszerűségig, ha kitartóak, mint az említett zenekarok, akik azért megtudják mozgatni a tömegeket. Hangzás tekintetében semmi újdonság nem vár ránk, ahogy említettem korábban is, inkább a szövegtől, a nyelvtől lesz izgalmas, érdekes az anyag. Nem mondom, hogy szénné fogom hallgatni és a Spotify listám elején lesz, de az biztos, hogy több álmoskás délutánon előf og kerülni a Μ​α​κ​ρ​ι​ά α​π​'​τ​ο​ν Κ​ό​σ​μ​ο.