Sefcsik Marci egy soha nem nyugvó tagja a hazai rock/metal underground életnek. Mindig csinál valamit. Ha éppen nem a Mad Scientist sörfőzde körül pörög, akkor írja a zenéket a Gyilkos nevezetű zenekarával, illetve szervezik a jobbnál jobb koncerteket, fesztiválokat és támogatják a feltörekvő zenekarokat. Az alvás nem a legjobb barátja a gitáros-énekesnek, ezért is beszélgettünk vele az április 28-30 között megrendezésre kerülő, három napos őrületről, ami a Madvill elnevezést kapta.

RS: Kezdjük az elején. Hogy jött a Mad Scientist és a Hell Vill kollaboráció?

Messziről futok neki, remélem nem baj. Tavalyelőtt egy úgynevezett Barrel Club Day-t csináltunk, tavaly már két hétvégén volt egy-egy ilyen nap, az is a jelmondata, hogy „we have Dark Lord Day at home”, amivel tisztelgünk az amerikai 3Floyds sörfőzde eseménye előtt. Ők is azzal kezdték, hogy először csak a Dark Lord nevű sörüket adták ki, ebből évről évre nagyobb buli kerekedett, míg mostanra egy elég kurrens zenei fesztivállá nőtte ki magát top előadókkal (Black Tusk, Gatecreeper, Municipal Waste és így tovább), meg sörös kóstolásokkal-cserékkel. A mi Barrel Club Day-ünk is exkluzív-limitált-hordóérlelt újdonság megjelenéséről, decizésről, kóstolásról, cseréről szól, miközben a háttérben a barátaink zenekarai játszanak (Satelles, Igor, Havária, Bipoläris mondjuk). Én régóta szeretném újra „veszélyessé” tenni a kraftot, mármint kicsit szembe menni azzal, hogy mennyire kiszámítható és multis kezd lenni bizonyos része, szóval innen az igény, a srácok a főzdéből sem vetik meg a keményebb gitárzenét, az underground támogatása meg olyan, hogy inkább csináljuk, mint beszéljünk róla. Az elmúlt években is küldtem a Cudi Purci Booking backstage-ébe sört, vagy mondjuk a Fekete Zajjal sem először dolgozunk együtt idén, ez is egy folyamat, ahol nem annyira ROI-t nézünk (évek óta le se írtam ezt, haha), hanem próbálunk a számunkra fontos ügyek mellé odaállni. Idén emeljük a tétet, Somával meg Grétával, a Hell Vill „szüleivel” meg a személyes viszony is jó, szóval gondoltunk egy merészet és április végén a Mad Vill-lel nyit a megújult Mad Kert a főzde mögött.

RS: Gondolom a sörfőzde adta magát, hiszen tavaly is nagyot mentetek.

Amikor nem külföldön vagyok valami eseményen-fesztiválon, akkor az időm nagy részét itt töltöm, mármint ez heti 7 napos buli. Akinek ez hétfőtől-péntekig kilenctől-ötig tart, az előbb utóbb kikopik a sörből. Nem fenntartható ez a tempó, de 2023 egy olyan meghatározó év, amibe most kicsit bele kell halni. Örülök, ha úgy látszik, hogy „nagyot mentünk”, belülről nehéz megítélni; folyamatában nézzük és élvezzük az utazást, a sikereket megéljük, de nincsenek pontok, amikor hátradőlünk. Szóval adta magát, szeretném lerombolni kicsit azt a mítoszt, hogy a kraft sör, az valami elit, kisujjeltartós hülyeség. Persze, lehet így is csinálni, ahogy minden mást is, elég csak felmenned valamilyen metál csoportba és látod, hogy nem a műfajjal van a baj alapvetően. Drága? Persze, hogy drága. De nézd meg mennyit drágult most a nagyüzem, vagy menj el bármilyen helyre és kérj egy sima sört. 

RS: Hogy látod, nincs az embereknek “nagyon kint “ a főzde?

De. Viszont megéri kijönni, megdolgozni az élményért. Itt a Maglódi úton az 1850-es évek óta zajlik a sörfőzés és szeretek arra gondolni, hogy egy történelmi hagyományt viszünk tovább. A belvárosban instant élményeket kapsz, azt már ismered. Itt a sárga rázóköveken, az ipari építmények gyűrűjében próbálunk valami újat mutatni. „A kőbányai napnak is van ereje” – hogy a bennem élő marketinges is megszólaljon.

RS: Azt még megértem, hogy szerveztek egy-egy keményebb estét. De mégis, hogy duzzadt ez HÁROM estére?

A kérdés így hangzik, hogy van-e igény egy ilyen rendezvényre? Nem tudjuk. De hiszünk benne. Ha biztosra akarnánk menni, akkor csípősevő, sörpong, meg nedvespóló versenyt rendezünk, miközben a háttérben düdörög az AC/DC meg a G’N’R, ha nagyon kemények akarunk lenni, akkor talán még a Black Albumról is rakunk valamit (úgyis tudod, melyiket). Kiszámítható, biztonságos és senki nem fog panaszkodni. Csak engem ez nem érdekel, számomra ez nem izgalmas és nem teremt értéket. (Mondjuk sörpong még lehet, ezen most agyalok!)

RS: Napközben nem lesznek programok? Illetve kora délután, főzde látogatás, kóstoló stb?

Most felmerült, hogy legyen léggitár verseny is, hát persze, hogy minden lesz, mármint annyira adja magát mindez, ezért csináljuk, hogy meg tudjuk mutatni olyan arcoknak a főzdét és a műfajt, akik normál esetben nem jönnének. Ettől még nem való a kraft mindenkinek, nem mániákusan akarunk megkeresztelni mindenkit ’a szent kézműves sörben’, csak kinyitunk egy ajtót, aztán aki akar, az bejön. A szó szoros és átvitt értelmében is.

RS: A hazai underground krémje megfordul Kőbányán a három nap alatt. Mi alapján válogattátok össze a zenekarokat?

Gréta végezte a munka nagy részét, volt pár javaslatunk-kérésünk nyilván, meg ugye fellépnek a főzdés srácok zenekarai is (Atak és Demölisher), de alapvetően nincs headliner, inkább egy hangulatot szerettünk volna megfogni.

RS: Volt olyan zenekar, akit nagyon akartatok, de nem tudtatok tető alá hozni?

Wasted Struggle vagy Stubborn, hát ilyenek jutnak az eszembe, a Satelles se ért most rá, de úgyis jó a személyes viszony, szóval jönnek ők még a Maglódi 47. alá. Vagy lehetne megint Chief Rebel Angel, meg összeállhatna a HAW, de őket mondjuk a Budapest Beer Weekre is hívnánk. Mindegy, a május még messze van, maradjunk az áprilisnál.

RS: Készültök erre a rendezvényre külön sörrel is, ami csak itt lesz kapható?

Márciusban kiadtuk a fesztivál hivatalos sörét, az Octopus Märzen-t. Ez egy ’sörízű sör’, ugye ez egy gyakran felmerülő kérdéskör a szétcsavart sörök világában: „Egy rendes sört bezzeg már senki nem főz...” – hangzik a mondat és értjük, mert a szétgyümölcsözött hordóérlelt alternatív fermentációs mézsör sokkal érdekesebb hír szintjén, mint egy jól összerakott ipa vagy lager. Előbbiekről vagyunk ismertebbek, de volumenben ez utóbbiakból főzünk és adunk is el többet. Az Octopus meg egy különösen extrém példa, már olyan tekintetben, hogy ez tényleg egy igazi régimódi sörtípus, most mondhatnám, hogy alsóerjesztésű, meg, hogy a malátássága dominál, de itt nem untatnék senkit tovább (ezzel párhuzamosan nyilván várom, hogy a Rockstation felkérjen végre egy tematikus sör- és lemezkritika rovat indítására, ott majd bővebben is írok erről). Egy fasza, világos-borostyános, ropogós, harapható sör Borbás ’Grindesign’ Robi barátunk grafikájával meg tematikus Mad Vill playlist kóddal az oldalán. De nem csak itt kapható, ezzel a sörrel hívjuk fel a figyelmet a fesztiválra, aztán lesznek majd premiersörök is időzítve a három napos hétvégére, raktunk már el ritkaságokat, decizünk is extrémebb tételeket, ha nagyon jó idő lesz, akkor még soft serve verziót is kínálunk (sörhöz passzoló fagylalt topping a pohárba), de erről majd még később írunk csak.

RS: Mi az, amire a látogatók feltétlen készüljenek?

16 sörcsap, teli hűtők, mosolygós emberek, meg egy rakás szerintünk fontos zenekar egy őszinte rendezvényen. Minden egy helyen. Fesztiválhangulat Budapesten. Meg főzdetúra. Nincsenek szponzorok, nincs mellébeszélés. Torzított gitárok vannak, meg komlós sörök.