Szeretett műfajunk ezer szállal kötődik a háborús tematikához. Hogy kizárólag a címnél, azaz a kortársak által Nagy Háborúként emlegetett első világháborúnál maradjunk, elég csak az Iron Maidenre, a Motörheadre, a Sabatonra vagy a hazai Age Of Agony nevére gondolnunk.
Steve Harrisék a húsz évvel ezelőtti Dance Of Death lemezen emlékeztek meg a harmadik ypres-i csataként ismert paschendale-i ütközetről. Lemmy pedig az 1991-es Motörhead lemezzel, és annak záró, egyben címadó szerzeményével idézte fel az 1916-os somme-i csata első napját, vagyis az angol hadtörténelem fekete napját. A Sabaton a legutóbbi két korongjának, a zalai Age Of Agony pedig az eddigi utolsó nagylemezének szövegvilágát építette az első világháborúra. Az undergroundból persze számos egyéb példa is hozható lenne. A kifejezetten zenei jellegű olvasmányokon túl nem szokásunk könyveket ajánlani, a tematika alapján azonban úgy gondolom, néhány gondolat erejéig hasábjainkon is van keresnivalója Remarque időtlen klasszikusának.
Hiába törtem a fejemet, nem tudok még egy példát mondani arra, hogy egy regény három filmes adaptációt is megéljen. A történetet a többség feltehetően a legnagyobb stream-szolgáltatón tavaly közzétett és több Oscar-díjjal is jutalmazott német filmmel azonosítja. Az 1929-ben megjelent regényből azonban az amerikaiak már a következő évben mozgóképet csináltak. Az a legjobb filmként és rendezésként szintén Oscar-díjakkal kitüntetett mozifilm egyébként számomra a korszakkal foglalkozó darabok örök klasszikusa. Nem csoda, hogy a pacifista szerző regénye szülőhazájában a harmincas évek közepén tiltólistára került…
Az 1979-es, elsősorban Ernest Borgnine (Katczinsky) alakítása miatt emlékezetes második feldolgozás ugyan nem került a mozik műsorára, de tévéfilmként itthon is többször láthattuk. A Nyugaton a helyzet változatlan történetének végkifejlete mindenki előtt ismert, a 2022-es film azonban több ponton is eltér a regénytől, elég csak arra utalnom, hogy a béketárgyalásos szál a könyvből teljes egészében kimaradt.
Remarque, aki tizenévesen maga is megjárta a nyugati frontot, regény formájában lényegében egy háborús memoárt írt. Gondolatait, pontosabban történeteit egyes szám első személyben fogalmazta meg. Paul Baumer, a középiskolából egyenesen a frontra került fiatalember akár maga az író is lehetne, de egy személyben testesíti meg azt a generációt, amelynek úgy kellett megsemmisülnie, hogy előtte nem is élhetett igazán. Remarque nyelvezete hétköznapi, és a történetet is egyetlen szálon vezeti végig, így a regénnyel néhány oldal után bárki azonosulni tud.
A frontkatonák életét három dolog határozza meg, a halál, az éhség és a várakozás. A halál folyamatos jelenlétével együtt élve, egy jobb falatért bármire képesen várakoznak a bizonytalanra. A szerző az egyes szereplők személyiségének kibontásán keresztül mutatja be a korszak német társadalmát. A háborútól távollévő, otthoni szónokot (Kantorek), a postai levélhordóból hatalmat kapott, altisztté lett feljebbvalót (Himmelstoss), a bajtársiasság révén eggyé vált, a társadalom különféle rétegeiből érkezett katonákat, a gyanútlan regrutákat, illetve az eltávozáson lévő főszereplő családtagjain keresztül a hátország mit sem sejtő polgárait.
Mai szóhasználattal élve: a könyvet egyetlen hétvége alatt ki lehet végezni. Azonban a hatása jóval tovább tart. Remarque ugyanis akár két sorban képes olyat leírni, amit egy filmes feldolgozás képsorai nem tudnak ugyanilyen mélységgel visszaadni. A Nyugaton a helyzet változatlan a háborúról íródott, de a békéről szól.
A regény és a film, illetve filmek közé pedig hiba lenne egyenlőségjelet tenni. Mondom ezt úgy, hogy én sem az ideális sorrendben haladtam a történet megismerésével; a gyerekfejjel látott ’70-es évekbeli tévéfilmtől a pár éve megismert 1930-as mozin keresztül, a tavalyi átdolgozás után jutottam el a könyvig. Természetesen az utóbbival kellett volna kezdenem, de némiképp mentségemre szolgálhat, hogy a regény hosszú ideig nem volt beszerezhető a hazai könyvesboltokban, így az Alexandra Kiadó friss megjelenése valóban hiánypótló darab. A könyvet a történelmi regények és a háborús memoárok gyűjtőinek egyaránt ajánlom!
