Szeretem a hazai zenekarokat. Időközönként tök kellemesen meg tudnak lepni. A Dirty Dawn is ezt tette pár éve a Wasted Years anyagával, így kikerültek a buli punk kategóriából és tényleg odafigyelek rájuk. Kacsa által támogatott termékismertetőnk következik! 

Igazából, ha nem adtam volna el a lelkemet, akkor is írnék a srácok anyagáról, hiszen tényleg szintet léptek pár éve, így megérdemlik a figyelmet. Én alapjában véve amolyan keményebb, hardcore-osabb Blink182-nek titulálnám őket. Minden rosszindulat nélkül, hiszen át tudják ültetni azt a hangulatot a zenéjükbe, mint a skate punk legendák, de mindezt úgy, hogy náluk nem pisi-kaki-randi szövegek mennek a fogósabb dallamok alatt. De közben mégis van egy világ vége hangulatom. A Putting Out The Fire Of Purgatory anyagra öt dal került fel, és a srácok remekül csinálják, hogy nem gondolkodnak hosszabb lemezekben, mivel így egyáltalán nem válik unalmassá az, ami mondjuk 8-10 számnál már könnyen átcsap altató kategóriában. Egyből kiemelném a Controll Free dalt, amibe olyan Slayer motívumokat rejtenek el, hogy a kőkemény thrash rajongók is imádni fogják a dalt. Maximális tisztelet a srácoknak, ezt nagyon jól kitalálták. Azért az Our Friend formájában megvillantják azt az énüket, amit megismerhettünk és ennél a dalnál éreztem először is egy kis bakit. Nem tudom mennyi idő jutott az énekfelvételekre, de itt érezhetően gyengébb a vokál, mint a többi dalnál. Kacsa basszusgitárja, hiába dörmög gyönyörűen, a hiányzó mélyet az énekből itt nem tudja pótolni. Ellenben több hibát nem találok az anyagon, ezt se értem, hogy jöhetett, hiszen a Hypocrite már tökéletes, a másik két dalról az album elején meg nem is beszélve.... Kedves olvasó, menj rá a Dirty Dawnra mert nagyon fasza ez a kis cucc!