Különleges koncerttel melegített be a Def Leppard a stadionturné európai szakaszára: a szülővárosuk, Sheffield egy kisebb klubjában, a Leadmill-ben léptek fel, nagyjából 800 szerencsés néző előtt. Az eseményt egy jelképes összegért online is meg lehetett nézni, ezzel el is dőlt a család péntek esti programja.
A Def Leppard mindig is keményen melózó zenekar hírében állt, mégis, az elmúlt bő másfél évben rendesen felpörögtek az események náluk. Még a legutóbbi, Diamond Star Halos nagylemez sem mondható éppen réginek, hiszen alig egy éve jelent meg (nem is sikerült rosszul, ITT olvashatsz róla). 2022 nyarát a már említett stadionturnén töltötték az államokban, majd a múlt héten egy különleges válogatásalbummal jelentkeztek. A Drastic Symphonies a zenekar slágereit és néhány kevésbé nyilvánvaló örökzöldjét tartalmazza szimfonikus átdolgozásban, a Royal Philharmonic Orchestra közreműködésével. Már elindult, és hamarosan Budapestre ér a turné, és majd’ elfelejtettem: egy könyv is megjelent róluk a napokban. Öregemberek, mi? Hehe.
És ekkor valaki előállt azzal az ötlettel, hogy ha már a turné Sheffield-ben startol, miért ne játszhatnának egy bemelegítő koncertet egy ottani klubban? Azért a 800 fős Leadmill nyilván nem egy rókalyuk, mégis, az elmúlt 30-35 évben nemigen lehetett őket ekkora helyen elcsípni. A jegyek persze szempillantás alatt elfogytak, így a többség számára az online közvetítés volt az egyetlen opció, amit 6000 forint körüli összegért, a Veeps felületén lehetett követni. Mivel a kisebb zenés helyek Angliában is bajban vannak, a zenekar a teljes bevételt egy olyan szervezetnek ajánlotta fel, ami a független klubok segítésén munkálkodik. Rokonszenves húzás.
Az esemény a One Night Only mottó alatt futott, ami azért utalt rá, hogy nem mindennapi koncert lesz. Az este 9-re meghirdetett koncertet 60 percesre ígérték, ami a ráadással együtt valamivel hosszabb lett. Beizzítottam a csudatévét, bevackoltunk a kanapéra, ciccentettünk egy jó jázminteát, én még az eredeti Pyromania pólómat is előtúrtam, ami az idők során ööö, izé, kicsit összement. Szinte percre pontosan kezdtek, a kép és a hang az első pillanattól kezdve tökéletes volt. És mivel indítottak? Az Action című Sweet feldolgozással! Egyből fülig szaladt a szám.
Az öt zenész szűkösen fért el a Leadmill színpadán, a mozgás annyi volt, hogy aki éppen szólózott, az egyet előre lépett. Mivel a Def Leppard minden tagja énekel is, mindjárt négy mikrofonállvány került a frontvonalra, míg Rick Allen dobos egy plexifal mögött játszott. Ez láthatóan nem zavarta, mert megállás nélkül vigyorogta végig a kb. 65 percet. A látványt letudták néhány lámpával, ugyanakkor a közvetítést több kamerával és profi rendezéssel oldották meg: mindent tökéletesen lehetett látni, semmiről nem maradtunk le. A közönségzaj eléggé eltűnt a keverésben, de ez az egyetlen, amibe beleköthetnék.
Joe Elliott röviden köszöntötte a megjelenteket, majd folytatták is az új lemez Fire It Up dalával. Ezen kívül még az instant sláger Kick fért bele a Diamond Star Halos albumról, az összes többi nóta jóval régebbi volt, és bizony, nem csak az alapvetések. Itt volt a fél High 'n' Dry lemez, a nyitódal Let It Go, a Mirror, Mirror, és bár a Bringin’ on the Heartbreak nem éppen egy “deep cut,” azért hozzácsapták a Switch 625 instrumentálist, és még egy rövid dobszólót is. Ezalatt Joe le is vonult a színpadról, no nem mintha ettől sokkal több hely maradt volna a hangszereseknek.
Miután visszatért, azt ígérte, hogy most jön pár olyan dal, amit mindenki ismer, és következett is a Hysteria, valamint a rendes játékidőt záró Pour Some Sugar on Me. Igen, ezt mindig el kell játszani, ők is tudják ezt, és meg is teszik minden alkalommal, soha nem lankadó lelkesedéssel. A teljes publikum velük énekelte a dalt, és végre hallani is lehetett őket. A lányom szúrta ki, hogy amikor odaér a szöveg, hogy “red light, yellow light, green-a-light, go,” akkor tényeg vörös, sárga és zöld fények villantak fel – valaki erre is odafigyelt. Ha már a lelkesedés szóba került, nem lehetett nem észrevenni, mennyire élvezik az urak a koncertet. Megvoltak a kis összemosolygások, a kiszólások a közönségnek, Phil és Sav szinte végig vokáloztak, és bizony, meg is izzadtak a végére. Érezni lehetett, mennyire nem vették fél vállról a dolgot: évtizedek óta nem játszott dalokat szedtek elő csak egyetlen este miatt, szóval minden volt ez, csak hakni nem. Semmi hiányérzetem nem volt a valamelyest rövidített program miatt.
A ”Sugar” után levonultak a színpadról, de a közönség visszakövetelte őket egy ráadásra. Gyorsan felállt újra a Viv-Sav-Joe-Phil csatársor, Joe röviden megemlékezett a kezdetekről, Steve Clark gitárosról, és jött a Wasted a legelső lemezről. Ez bizony igazi ajándék volt az ősrajongóknak. Közismert, hogy a Leppard nemcsak lemezen jó, hanem élőben is, de most még önmagukhoz képest is csúcsformában vannak. Interjúkból tudjuk, hogy napi rendszerességgel edzenek, gyakorolnak és az énekhangjukat is karbantartják, meg is látszik. Jöhet a turné, rajtuk nem fog múlni.
Ezeket játszották:
1. Action (Sweet feldolgozás)
2. Fire It Up
3. Let It Go
4. Too Late For Love
5. Excitable
6. Mirror, Mirror (Look Into My Eyes)
7. Slang
8. Kick
9. Bringin’ On The Heartbreak
10. Switch 625
11. Hysteria
12. Pour Some Sugar On Me
13. Wasted (ráadás)
A Def Leppard – Mötley Crüe közös turné május 29-én ér Budapestre, a hepaj az MVM Dome-ban lesz. Jegyek, részletes infók ERRE.
Fotók: Ryan Sebastyan @DefLeppard Twitter
