A Nighthawk egy svéd alkalmi formáció. Hard rock/AOR-t játszanak, Björn Strid az énekes, de a többiek sem teljesen ismeretlenek. De hát van már egy The Night Flight Orchestra, mi szükség még egy hasonlóra? Elmagyarázzuk.

Kezdjük ott, hogy bár Björn a legismertebb név a csapatban, a Nighthawk Robert Majd szóló-projektjéből nőtte ki magát. Robert a Metalite és a Captain Black Beard zenekarokban basszusozik, itt viszont gitáron játszik, és ő az egyik dalszerző is. Két éve már kiadott egy albumot Nighthawk név alatt, az idei lemezen azt a vonalat viszi tovább, csak még több vendéggel. A dobok mögé Magnus Uffstedt ült be (Ginevra), a basszust a Captain Black Beard-es kolléga Christian Ek kezelte, billentyűn pedig John Lönnmyr játszik, aki hasonló poszton teljesít a The Night Flight Orchestrában is. A Prowler albumot a híres Abbey Road stúdióban vették fel élőben, mindössze két nap alatt. 

Vagyis tényleg van átfedés a TNFO-val, a stílus sem különbözik drámaian, csak itt most egy másik társaság jött össze egy kis örömzenélésre. Ha nagyon szakizni akarnék (meg ugye ígértem némi magyarázatot a bevezetőben), a TNFO inkább 80's rock jó sok diszkóval fűszerezve, míg a Nighthawk a 70-es években gyökeredző ős-rock, jelentős mennyiségű Hammond orgonával és szirupos dallamokkal. Az összhatás ha lehet, még lazább, érződik, hogy mindeféle nyomás és elvárás nélkül, a maguk örömére készítették ezt a lemezt. Az, hogy nincs túlgondolva, abban is megmutatkozik, hogy Björn néhány énektémája mintha már ismerős lenne valahonnan, de ennyi megbocsájtható. 

Magam is vallom, hogy nem kell minden kutyaütőnek albumot kiadni, de ha arról van szó, hogy egy hobbiprojektben is ilyen dalok születhetnek, akkor örülhetünk, hogy ezek napvilágot látnak. A Prowler 11 dalt rejt alig fél órában, ráadásul ebből kettő feldolgozás. A God of Thunder (KISS) és a Cover Me (Bruce Springsteen) jól sikerültek, nem is lógnak ki túlságosan a többi közül. Ami a saját dalokat illeti, nekem a nyitó Highest Score, a Flame Still Burns és a Burn the Night tapadtak meg leginkább. 

A Prowler nem több, mint bulizene, de nem is akar másnak látszani. Amíg hallgatjuk, remekül szórakozunk, majd másnapra el is felejtjük - pont, mint egy házibuli történéseit. Kellemes, könnyed hallgatnivaló, egy ezerarcú énekes és néhány tehetséges zenész jutalomjátéka. Ha mindent meghallgatsz, amin Björn énekel, ez is tetszeni fog, de akkor se történik tragédia, ha ezt most kihagyod. Csak lazán! 

A képet a zenekar Facebook-ján találtuk.