A Barba Negra ismét egy több zenekaros mini fesztiválnak adott otthont ezen a kellemes, esős, augusztusi estén. Ezúttal a szervezők a hard core és a thrash metal oltárán tisztelegve töltötték meg mindkét színpadot fellépőkkel. A Red Stage a Terror, Biohazard és Kreator triumvirátussal kínálta meg a népet
Szerencsére a bejutással ezúttal sem volt gond, aminek most kifejezetten örültem, mivel kb. 10 perccel a Biohazard kezdése előtt sikerült kiérnem Csepelre. Elég szép számban gyűlt össze a tömeg mindkét színpadnál, a pultokat nem is említve. Szóval sok idő nem maradt a nézelődésre, inkább gyorsan kerestem egy megfelelő helyet, ahonnan végig tudtam nézni mindkét koncertet.
Már több, mint 35 éve, hogy megalakult a New York HC szubkultúra legendás csapata a Biohazard. Az 1992-ben kiadott Urban Discipline lemezük a kor és a stílus egyik alapműve olyan klasszikusokkal, mint a Shades of Grey, vagy a Punishment. Ez utóbbit rogyásig játszotta az MTV Headbanger’s Ball műsora, akkoriban. Persze azóta sok minden történt a zenekar háza táján. Most éppen egy 12 éves szünetnek vetettek véget már a sokadik újjáalakulásukkal. Ezúttal a nagy összeborulást egy európai állomásokat is magába foglaló turnéval ünnepli meg a csapat, a rajongók nem kis örömére. A tény pedig, hogy eredeti felállással érkeznek már csak hab a tortán.
Nem is volt gond a nézőszámmal, gyakorlatilag megtelt a sátor. Ahogy a banda berobban és felcsendül az Urban Discipline a hatás szinte azonnali; alig fél perc alatt már együtt tolta fiatal és öreg a pitben.
Úgy tűnt, hogy ez a reunion extra energiákat szabadított fel a zenekarból. Az olyan klasszikusokat, mint a What Makes Us Tick vagy a Shades of Grey óriási intenzitással nyomták le és a reakció nem is váratott magára. A közönség egy emberként ugrált és rezonált a zenére. Legyen szó egy headbangelős klasszikusról, mint a Tales From The Hardside vagy a Denied Love, nem igazán volt megállás.
Anthony Meo-ról, a nemrégiben elhunyt dobosról is igyekeztek méltó módon megemlékezni; a Wrong Side of the Tracks neki szólt egy óriási circle pit kíséretében.
Zárás előtt érkezett az utolsó felhívás keringőre, a Bad Religion feldolgozás tökéletes volt egy újabb mozgatásra a darálóban, hogy aztán a Punishment, illetve a Hold My Own zárja ezt az intenzív élményt.
Billy Graziadei és Evan Seifield az első perctől az utolsóig teljes gőzzel nyomták a pedált. A közel egy órás műsorban végig gyilkos volt a tempó, ugráltatták, énekeltették az egybegyűlteket. Lehet, hogy eltelt 35 év és volt némi fennakadás a zenekar működésben, de a ma este ékes bizonyítéka volt annak, hogy az eltelt idő, és a banda körüli nehézségek nem tompították a hangzásukat és intenzitásukat.
Jól is jött egy kis szünet a megfáradt rajongóknak, hogy aztán ott folytatódjon a buli, ahol a Biohazard abbahagyta.
A Kreator 1982-ben, nagyjából a thrash metal születése idején állt össze. Megalakulásuk óta 15 albumot adtak ki a németek, a legutóbbi a 2022-ben megjelent Hate Über Alles, ami igazán markáns kis darab lett. Az eredeti felállásból a gitáros, énekes Mille Petrozza, valamint Jurgen Reil dobos adja a talpalávalót, de a finn Sami Yli-Sirnio is már 22 éve tagja a bandának. A basszusgitáros, Federic LecLercq 2019-ben csatlakozott a közös pusztításhoz.
A zenekar tavaly nyáron járt nálunk utoljára, akkor csak egy számot játszottak az új lemezről, szóval várható volt, hogy talán több nóta is felcsendül a legújabb korongról.
A Kreator rajongókat ismerős színpadkép fogadta: karóba húzott, valamint akasztófán lógó bábuk töltötték ki a színpadot, természetesen a háttérben a dobszerkó mögött terpeszkedő Antikrisztussal kiegészülve.
Az instrumentális Sergio Corbucci is Dead jelzi, hogy hamarosan test nem marad szárazon, ugyanis a Hate Über Alles nyitány alaposan beröffentette a bulit. A bemelegítés után, ami komoly fizikai terhelést rótt a darálóba jegyet váltó honfitársainkra, belekezdtek kolosszális, karrierjüket átfogó dalcsokorba. Miland "Mille" Petrozza óriási energiával, remek formában számról számra tüzelte az egybegyűlteket, hangja betölti a teret.
Az Enemy of God, vagy a Satan is Real emeli a tétet, ugyanis némi pirotechnikának köszönhetően lángba borult a színpad. A Red Stage csak úgy izzik a 666 - World Divided ütős és brutális riffjeire, a közönség pedig együtt skandálja a refrént ökölcsapások kíséretében.
Látványelemekből sem volt hiány, a pisztolylövés után nyakunkba zúduló piros konfetti áradat olyan érzetet keltet, nyilván nem véletlenül, mintha vér borítaná be a küzdőteret.
Az új lemezről letolták még a Storngest of the Strong számot, amit Anthony Meo-ra megemlékezve konferált be a frontember. Ezután elérkezett a zászlófelvonás ideje és ezzel együtt a parti végéhez közeledett.
A Flag of Hate jó alkalom volt még egy kis közös kántálásra, hogy aztán a Violent Revolution és Pleasure to Kill klasszikusokkal fejezték be ezt a kicsit több, mint egy órás thrash támadást.
A Kreator nem ismert kompromisszumot, könyörtelenül végig szántották nem kis életművük minden jelentős darabját, jól kombinálva a régebbieket az újabb számokkal. A fenomenális dob, a gonosz, néha őrjítő sebességű riffek, szólók, a démoni ének olajozottan működött ma este a thrash fanok legnagyobb örömére. Ez egy kiváló show volt a thrash metal egyik úttörőjétől.
