Még nyár elején jelentették be a Divided We Fall turnéjukat az Onyx társaságában és hát váratlan fordulat, a hírek szerint a várva-várt új nagylemezük címe is Divided We Fall lesz. 

A Barba Negra ismét egy több zenekaros mini fesztiválnak adott otthont ezen a kellemes, esős, augusztusi estén. Ezúttal a szervezők a hard core és a thrash metal oltárán tisztelegve töltötték meg mindkét színpadot fellépőkkel. A Red Stage a Terror, Biohazard és Kreator triumvirátussal kínálta meg a népet

A Turnstile lemezajánló után úgy tűnik én lettem a hardcore felelős és bár kicsit lötyög rajtam a fehér atléta, a Glow On végül még a 2021-es best of listámat is megjárta. A BillyBio promót is a szerkesztőségi random-generátor küldte a lejátszómra, és ugyan az újévi fogadalmak között nem szerepelt, hogy idén több HC-t hallgatok, az ellenkezőjét sem ígértem meg magamnak.

Habár épp tetszhalott állapotban van, lévén, hogy három éve semmi nem történt körülöttük, a Biohazard énekese, Billy Graziadei lenyugtatta a rajongókat: az, hogy csend honol a csapaton, Scott Roberts kilépett, meg hogy ő is a Billybiot és a Powerflot nyomatja, nem azt jelenti, hogy vége lenne a csapatnak. Sőt!

A zenetörténelem is csak a történelem. A történelemben pedig vannak azok a pótolhatatlan pillanatok, amik berobbanásukkal az örök elmúlás világában is halhatatlanná tudtak válni, mert az időkre amiben születtek, ráhatásuk ereje felbecsülhetetlen marad. A ilyen nagy hatótávolságú zenetörténelmi pillanatok pedig volt, hogy egy helyen tudtak összesűrűsödni és ott átlovagolni azok arcán, akik ezt az együttállást azóta sem és soha többé nem felejtik el. A Dynamo Open Air '95 fesztivál pedig egészen biztosan ilyen sűrűségű esemény volt. A hardcore bandákat is vendégül látó rangos metál ünnepély pedig pont ezen a hétvégén ünnepli 22 éves évfordulóját. Az ugyanis 1995 június másodika és negyedike között került megrendezésre. 

Tagadhatatlan tény, hogy a szélesebb vizekre nyíló csatornákat nem kevés rap előadó és rockzenész egyszerre hagyta el a nyolcvanas évek végén és a következő évtized elején. A két műfaj közötti határokat egymás cuccainak hallgatásán túl pedig már olyan slágerszámba is menő együttműködések mosták el, mint az Aerosmith és a Run DMC közösen előhúzott Walk This Way című dala. Illetve a Public Enemy saját Bring The Noise című száma. Amibe 1991 környékén bevették az Anthrax tagjait és a gitárokkal újra felvett átirat simán lezúzta mindkét oldalon az arcokat. Ezeket a pöpec húzásokat azonban a Judgment Night filmzene album koronázta meg, amely tizenegy fenomén dalt hozott rap és rock arcok közreműködésével. Ami nem csak tizenegy dal, de esszenciális korlenyomat is lett, egy egyébként ritka szar filmhez felvéve 1993 első felében.. A következő néhány videó pedig ennek a lemeznek a ránk maradt képi lenyomata.

Az az első perctől kétségtelen volt, hogy a keddi és a csütörtöki nap fog versenybe szállni a hét legerősebb napja címért, és ha ezt mondjuk a nézőszám határozza meg, akkor szerintem a csütörtök mindenképpen nyert. De az este felhozatalának színpadról történő kinyilatkoztatásai és a közönség erre adott reakciója is ezt erősítette meg. (Fotók: Mackó Márk)