Hol vannak már azok az évek, amikor sorozatban, lényegében hivatalos bootlegekként jelentek meg a Pearl Jam koncertfelvételek… Az idősebbek bizonyára emlékeznek, hogy a 2000-es Binaural lemezt bemutató turné – tudtommal – összes koncertjének hanganyaga a rá következő évben hivatalos kiadást kapott. Eddie Vedderék persze azóta sem voltak szűkmarkúak, ha élő anyagok megjelentetéséről volt szó.
A korábbi MTV Unplugged mellett ezek közül számomra a pár évvel később kihozott Live At The Gorge az a Pearl Jam élő anyag, amihez időnként vissza szoktam térni. Az idén – hivatalos – megjelenést kapott Give Way, ahogy a borítója is elárulja, nem egy friss anyag. A fronton lévő kép egyértelmű utalás az 1998-as Yield albumra, és pontosan erről az időszakról van szó, de mielőtt belemerülnénk az élő anyag taglalásába, érdemes pár szót ejteni a miértekről is.
Az egy dolog, hogy a felvétel épp 2023-ban negyedszázados, annak története viszont rendhagyóra sikeredett. A hanganyag ugyanis 1998-ban promóciós, azaz ingyenes CD-ként jelent meg, kizárólag az államokban, azonban egy szerzői jogi kavarás – még épp a Napster korszak előtt járunk – azt eredményezte, hogy a kiadónak vissza kellett hívnia a lemezeket, melyeknek egyenes útjuk volt a megsemmisítő üzemek felé. A beragadt, előzőleg magánkézbe került eredeti példányokat pedig a legnagyobb aukciós oldal aktuális forgalmi adatai szerint manapság 500 dollár körüli vételáron vesztegetik. Ha ennyiért ugyan nem, de az ár feléért így is van rájuk kereslet.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a szóban forgó tizenhét dal csak töredéke a teljes koncertnek, melynek anyaga amúgy több bootleg kiadványon is megjelent. A Sony Music a Give Way hivatalos megjelentetésével a Record Store Day-hez időzítve végre igazat szolgáltatott az eredeti promóciós anyagnak. A kiadványból ráadásul a digitális verziókon túl öt különféle változat is napvilágot látott, szinte csak a kazetta formátum maradt ki a szórásból.
Az európai CD változat nem egyéb, mint egy szándékosan alapra vett négy paneles kiadvány, ezzel is nyomatékosítva a valóban speciális jelleget. A zenekar az 1998-as Yield idején a pár évvel korábban megkezdett önkéntes száműzetését töltötte, értem ezalatt azt, hogy a zenei médiáktól a lehetőségekhez képest igyekeztek elszigetelődni. Köztudott, hogy már a Ten után abban a helyzetben voltak, hogy lazán ignorálhattak mindenkit maguk körül, és mehettek a saját fejük után. A kísérletezős Vitalogy, és a maga idején szintén bátor húzásnak bizonyult No Code után sem fújtak hátraarcot, hanem a harmadik lemezzel megkezdett úton haladtak tovább.
A Give Way egy élő válogatás az első öt lemez dalaiból. Az 1998 márciusában Ausztráliában, a Melbourne Parkban rögzített anyag minden bizonnyal megkapta a szükséges utómunkát, hiszen a kiadó ha promóciós célból is, de hivatalos megjelenésnek szánta azt. A hangzásba tehát nem lehet belekötni, ahogy ősrajongóként a dalválasztás miatt sem tudok kukacoskodni. Egyértelmű, hogy a zenekar népszerűsége a Ten után tovább nem emelkedhetett, így a ’90-es évek végén már tényleg csak azok hallgatták őket, akik nem az aktuális MTV-s sikerzenekart látták bennük. Persze, hogy itt van az első lemez harmada (Release, Black, Even Flow és Alive), de itt is a helyük, a Vs.-ről ellenben csak az Animal került fel a korongra. Ennyit a kereskedelmi sikerekről, a további tizenkét dal a későbbi időszakból szemezget.
A grunge korszak annak idején kitermelte a maga klasszikus koncert anyagait, gondolok itt elsősorban az Alice In Chains, a Nirvana és a Pearl Jam külön bejáratú MTV Unplugged lemezeire. A Give Way természetesen nem vetekedhet ezekkel, de a késői grunge kordokumentumaként stabilan állja a sarat, egyben ékesen bizonyítja, hogy az 1993 utáni Pearl Jam lemezek dalai élőben sem véreznek el.
