Elindul a klubszezon, visszatérünk a kicsi, zárt helyekre, hogy újra az underground szeretetének hódoljunk. Eredetileg csak egy zenekar miatt akartam a fővárosba látogatni október 5-én, ehhez képest bejelentett a Cudi Purci még egy olyan nevet, amitől minden hezitálásom megszűnt, és biztos voltam benne, hogy irány Budapest! De megérte?

Amikor bejelentették, hogy ősszel Belzebong koncert lesz hezitáltam. Megéri-e a közel kétszáz kilométeres utazást az egyik fényesen ragyogó instrumentális, félig meddig már legendás lengyel doom brigád? Az a baj, hogy eddig háromszor láttam őket, és mind a háromszor marha jól éreztem magam, noha Orfűn anno majd megfagytam. De amikor bejelentették, hogy jön az Eyehategod megünnepelni a harmincöt éves fennállását, akkor egy percig sem kételkedtem tovább, biztos voltam benne, hogy kocsiba be, magnót feltekerni és irány Budapest.

Az Iron Walrust annyira ismertem, hogy meghallgattam két dalukat előzetesen, konstatáltam, hogy érdekel így időben érkeztünk tényleg a koncertre. Amikor a zenekar kezdet még csak lézengtünk a teremben, de a koncert végére, a korai kezdés ellenére lettek bőven emberek. De be kell vallanom, a rozmárok zenéje abszolút nem nekem szól. Azt éreztem folyamatosan, hogy nincs meg benne a húzás, minthogyha lassabbak lennének mert csak tanulják a dalokat, vagy nem elég magabiztosak benne. Ha kicsit gyorsabb lennének a dalok lehet nagyobbat ütnének. Így viszont a számomra, az a kicsivel több, mint harminc perc amíg játszottak szimplán unalmas volt.

A Belzebong már annál inkább érdekes volt megint, noha nem ez volt a legjobb koncertjük, amin jártam. Negyedszerre láttam a zöldségpusztító brigádot és ők igazából soha nem okoztak csalódást. Ellenben nem tudom, hogy ki a felelős a fények kezeléséért, de konkrétan a "rendes" lámpa nem volt leoltva, így ez sajnos rengeteget elvett az érzésből. A Belzebong, mindig zöld fényekben játszik, itt meg volt minden. Nem mellesleg az egyik gitáros is mutogatott két dal között, hogy ugyan kapcsoljuk már le, de nem... Ettől sokkal inkább volt a számomra egy nyílt próba hangulatnak. Azért a termet már ők sokkal jobban megtöltötték, mint a korábbi banda, de nem is csoda, hiszen nagyon sokáig, ők voltak az alap banda, amíg az Eyehategod nem csatlakozott a bulihoz. Mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy milyen a buli, ha nincs a nihilizmus királyainak szerepe az este folyamán. A Belzéről még annyit, hogy zsenik és pont. Bong Throwerrel nyitni instant siker. Még az sem veszi el az ember kedvét tőlük, ha a harmadik számot félbe hagyják mert valaki valamit nagyon elrontott. Nem tudjuk, hogy itt a dobos vagy a szólógitáros volt a hunyó, mert mindenki magyarázott a másiknak. De tényleg, ettől függetlenül is egy remek estét nyomtak a smoker arcok, már megint....

Kicsit hosszabb várakozás után következett az Eyehategod, amire vélhetően többen voltak kíváncsiak, mint a másik két zenekarra. Ez a zenekaros pólók eloszlásából is látszott. Az EHG egy nagyon furcsa zenekar a számomra. Már a puszta létezésükkel kárt tudnak okozni. Egyszerre vonz és taszít a zenéjük, illetve az attitűdjük. Minden extra allűr nélkül feljön Jimmy Bower, aki azért tuti hozzá van szokva a tömegekhez a Down által, szóval feljön Jimmy Bower adidas gumiklumpában és tök lazán kiáll gitározgatni, mintha csak a pincében lévő próbateremben tolná. Semmi sztárság, semmi póz, ő csak gitározik. Kommunikálgat a koncert alatt a közönséggel, két szám közt elcigizget és tolja a mocskosra torzított riffeket. De tényleg olyan szinten más élőben a játékát hallani, hogy az valami hihetetlen.

Sorra rántják elő a jobbnál jobb dalokat, hogy a közönség totálisan megőrüljön az este végére. Aaron, a dobos is egy fura figura a számomra, akit élvezet nézni. Úgy ül le a dobok mögé a koncert előtt, mintha nem is olyan régen kezdte volna az egészet. A koncert elején visszafogott, óvatos majd az idő haladtával úgy üti a cineket, mintha az élete múlna rajta. Gary, egy masszív alapja a zenekarnak. Mondjuk több, mint húsz éve van Bower mellett, így nyilván kiegészítik egymást. Egy remek basszusgitáros, akire lehet támaszkodni. Ő konkrétan az első sor felett játszott körülbelül, hiszen végig a színpad leges legszélén volt. És jöjjön a nihil koronázatlan királya. Akinek transzplantációja miatt még pár éve aggódtunk, de szarik mindenre és ugyanúgy issza a bort, mintha nem lenne holnap. A dalokba ugyanolyan elánnal bele tudja tenni magát, mint a többiek, de azért az önpusztító élet egyre inkább látszik a csávón. Mondjuk azt nem értem, hogy van még egyáltalán hangja, hiszen kétlem, hogy koncert előtt a backstage-ben beénekelgetne magányosan.  Tényleg nem tudom, hogy viszonyulok a zenekarhoz, egyszer imádom máskor meg totálisan kivagyok tőlük, hogy ezt miért? Mondjuk mind a kettő megvolt a koncerten is, ugyanis nem értem, hogy miért kell az orrodat 4 méterről a közönségre fújni, illetve végig köpködni. De....kinek milyen a színpadi énje. Ettől függetlenül a srácok, bitang keményen és magabiztosan tolják. Setlistre semmi szükség, hiszen tudják a dalokat és ezt érzi a közönség is, akik megállás nélkül headbangelnek, pogóznak, ordítanak és átérzik, hogy milyen is amikor egy kicsit minden szar. A frusztráció, ami süt a zenéből, a harag a meg nem értettség marhára átjön élőben, sokkal jobban, mint a lemezen, hiszen szétszakítja Jimmy gerjedő gitárja a dobhártyádat. Egy ilyen koncert feltépi a sebeidet, de megmutatja azt is, hogy nem vagy egyedül ezekkel a sebekkel, hiszen mindenki bőrén találhatóak már hegek.

Ha nem mentem volna el, akkor nagyon bántam volna ezt az estét. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem a fogas komplexum lesz a kedvenc koncert helyszínem. Központisága miatt a fővárosiaknak kellemes hely lehet, ellenben marha pici és én valahogy nem találtam benne a helyem. Amúgy érdekes, hogy az utolsó Düreres koncerten, szerintem sokkal többen voltunk Mike-ék koncertjén. Itt most olyan volt, mintha egy kis termet is csak félig töltöttünk volna meg. Mint egy kisebb iskolai buli. Lehet, hogy kezd kimenni a nihilizmus a divatból? Lehet csak szimplán szar nap volt? Nem tudom, az biztos, hogyha az Eyehategod vagy a Belzebong újra elérkezik hozzánk, én menni fogok megnézni őket!

FOTÓ: Pandur-Balogh Norbert, Northern Lights Photo HU. További képek ITT.