Képzeld el, hogy van egy zenekar, ami körülbelül mindent egyesít abban, amit szeretsz a doom-stoner-progresszív-sludge dolgokban. Egy zenekar, aki úgy szólal meg, mint a legnagyobbak, noha egy icipici underground zenekarról beszélünk. Egy olyan amerikai zenekarról, akik az ötödik albumukat hozzák ki, alig három év alatt. Ez a Miscellen!

A zenekar alig rendelkezik ötszáz like-al a Facebookon. A banda mindössze alig pár éves. A Miscellen ebben az évben a második teljes értékű albumát hozza ki! Nem mellesleg a Contrablonde iszonyatosan jó, ezt már most elmondom! És mégis, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de iszonyat nehéz róla írni. A kilenc dal harmincöt percig tart és van benne minden, de tényleg minden. Az elején, ahogy elindul nekem a Beastie Boys, Sabotage dalának a basszus hangulata ugrik be, de ezek után pedig kapunk egy olyan gitár témát, amit a korai Tool anyagokon szokhattunk meg. Ami aztán átvált egy totál más dallamra, egy olyanra, amitől nem tudok mást csinálni csak bólogatni, miközben hallgatom. Nem tudom megfogalmazni miért, de ez az év egyik legjobb anyaga a számomra. Olyan harmóniák, dallamvezetések vannak, amiket imádok. Mellette pedig iszonyatosan jól szól ez a lemez. A női énekes részeket, imádom, ahogy megvannak effektelve, ahogy dünnyög közben a basszusgitár az Oh No, Not Again-ben. De ugyanez igaz a Seeds Of Surveillance-re, ahol meg olyan perkás kiegészítők vannak, hogy…. Ez egy marha jó album, továbbra is csak ezt tudom mondani! Menjetek rá ezerrel!