Imádom, hogy vannak időszakok, amikor sorra akadok jobbnál jobb anyagokra. Mostanában valahogy megint az érzem, hogy kicsit jobban magaménak érzem a női énekkel készült anyagokat. Amikor pedig találok egy doom anyagot, ahol ilyen ének van, az maga a megváltás. Kanadába "utaztunk" a Lodestar zenekarhoz. 

A Lodestar, saját bevallásuk szerint doom-gothic metal banda, ami 2020 óta aktív. A zenekart két tag Kate Glock és While Jensen Rodolfo alkotja. Utóbbi felel kb. minden hangszerért, Kate pedig elbűvöl az énekével. Utoljára ekkora hatással rám a Frayle volt, amikor kijöttek a The White Witch albummal, ami egy doom alapvetés lett az évek alatt. Meg kell jegyezni, hogy azonban a Lodestar nem a mély, magadba fordulós vonalat képviseli, hanem sokkal inkább tele van a számomra valami pozitív, reményteli hangulattal. Elsőre a Lucifer nevű csapat ugrott be inspiráció gyanánt, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a formációban sokkal több van, mint egy bőrruciba bújt, bögyös, szőke énekes csaj. Az albumot hallgatva azt tudom mondani, hogy az éneknél többször is éreztem Lady Gagás énekjegyeket, ami egy eszméletlenül király dolog (sorry, csípem, Gaga hangját). Az album kimaxolja a tökéletes megszólalást. Imádom, annyira szépen egymásra épülnek a rétegek, a gitárral, a  szintivel, dobbal és az énekkel. Ez egy iszonyatosan erős album. Nem csodálkoznék, ha ez a zenekar pár év múlva simán megtöltene nagyobb helyeket.