Az évvégi TOP10-es listák már hagyomány számba mennek. Most megpróbálunk egy másik hagyományt is teremteni. A két ünnep közti uborkaszezonban rólunk és az évünkről tudhattok meg kicsit többet. Kezdjük is a sort, az első kérdéssel, amit a szerkesztő kollégáknak tettem fel. Mesélj az idei TOP 10-es listádról!
A személyes Top 10-em arról árulkodik, hogy az idei évem nem az újdonságok kutatásának, felfedezésének jegyében telt – pedig részben mégis. Szinte kizárólag olyanok kaptak helyet a listán, akik évtizedek óta velünk vannak és a sokadik eljövetelük vagy épp a visszatérésük idén is meggyőzött. A listát ettől eltekintve nem akarom magyarázni, engem minősít, hogy rajta most vérbeli underground zenekarnak egyáltalán nem lett helye.
Vinyl_Woww:
Idén kicsit visszavettem a tempóból, mondhatni “elcsendesedtem”, de nem volt ebben semmi tudatosság, egyszerűen így alakult. Az első helyért volt ugyan némi képzeletbeli cicaharc a Blur és a 3rd Secret között, végül pontozással győzedelmeskedett a brit-pop a grunge felett, amiben a Spotify év végi összefoglalója segített dönteni.
Theshattered
Idén sem voltam könnyű helyzetben, mert nagyon könnyen belecsúszok olyanokba, hogy "Ez is idei lemez, nem?", aztán megnézem és 2021-ben jött ki az adott anyag. Mintha rohanna az idő. De az biztos, hogy ez az év sem maradt mentes a zsenibbnél zsenibb lemezektől, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a fasza albumok 95%-át meg sem tudtam hallgatni. Pedig aztán igény volna! A listát vivő Unprocessed szinte az utolsó pillanatban futott be nálam, de aztán a maga komplex progresszivitásával tarolt is rögtön. Ledöbbentett, hogy a művészrockba most mennyi keményebb elem fért be nekik, igaz bevallom, az utóbbi időben annyira nem követtem a dolgaikat. Habár most is szinte csak nagy nevek lemezei vannak ott nekem, azért a Kypck utolsó lemezét is érdemes meghallgatni mindenkinek, aki szereti a rideg, hideg, fagyos érésű doomot. Az Avenged Sevenfold lemezét tudom, hogy sokan gagyizzák, meg nem értik, nekem pont azért tetszik, mert tele van ilyen random miújságokkal és nem a biztonsági játékra mentek rá. A Scar Symmetry albuma olyan szempontból kicsit nehezen érett be, hogy kevesebb dallam és több death metal jutott rá az elődjénél, de attól függetlenül továbbra is zseni az egész. Mindegyik lemez, ami ott van a tízesemen. Persze minden szubjektív.
Moravsky_vrabec:
Nem hittem volna, hogy szerkesztőségi kommerszcsávóként pont egy death metal lemez lesz az idei kedvencem, de az Orbit Culture új albuma annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy nem igazán volt más opció. Igaz, nem hallgatom meg minden héten, mert ahhoz túl tömény, de ami jó, az jó. A nagyobb neveket talán nem kell magyarázni, ezért az Oblivion Protocol anyagát emelném még ki. Ez a projekt a Threshold egy oldalhajtása, a lemezük pedig a 2017-es Legends of the Shires félhivatalos folytatásának tekinthető. Finom, nyugis prog rock, óriási szívvel.
Magnetic Star:
Ahogy minden évben, úgy idén is igyekeztem a legkülönbözőbb irányzatokból összeszedni, amit személy szerint a legkimagaslóbbnak tartok, és amit sokat is hallgatok.
Ronnietoad:
Kifogástalan ízlésvilágról árulkodik.
Sweet Melancholy:
A nagy várakozások mellett, mint az örök kedvenc QOTHSA és a dEUS, akik már nagyon régen hallattak magukról, jöttek szembe az újabb felfedezések, főleg underground vonalon. A norvég noise/art rock-ot játszó Arabrot valamikor nyáron került fel a térképre és nagy kedvencemmé vált a férj-feleség duó. Az októberben kiadott új lemezük sem okozott csalódást, be is férkőzött a Top 3-ba. A férj-feleség vonalon maradva a Spotlights teremtett jó kis meditatív hangulatot a The Ocean-nel karöltve. Hetekig nem tudtam szabadulni tőlük, nem mintha nagyon szerettem volna… A lendületet a Therapy?, Corey Taylor és az Avatar hármas biztosította az idei megjelenések közül.
Ernő Hellacopter:
Az idei évben nagyon kevés újdonság érte el az ingerküszöbömet. A Conservative Military Image volt az egyetlen, ami első hallásra belopta magát a szívembe. Rengeteg elektronikus zenét hallgattam, ami ugye nem tartozik a fő profilunkba, a nagy kedvencek nem jöttek új lemezzel, így ez a top 10 idén inkább egy pillanatnyi impulzus összeállítás, nem egy gyötrelmes szelektálás végső lenyomata. Remélem jövőre könnyebb szülés lesz.
KoaX:
Nincs TOP10-em igazából. Minden évben úgy futok neki a listának, hogy az év közben elmentett zenekarokat, újra végighallgatom. Mindegyik zenekar, aki szerepel a listámon, olyan albumot hozott ki idén, amelyek első helyezést érdemelnek. Hihetetlenül sok jó zenével találkoztam az 2023-ban. Ki kell emelnem, hogy az olasz mezőny iszonyatosan erős volt, és rengeteg instrumentális zenét hallgattam, sokkal többet, mint amire számítottam. Az év folyamán a lehető legváratlanabb pillanatokban akadtam olyan albumokra, amitől leesett az állam. Miscellen, Kolyam, Fatmas, L'Ira del Baccano, Lodestar, Akersborg csak pár név, akik olyan anyagokat csináltak, amiket még sok sok évig fogok hallgatni, ez száz százalék. Ezek mellett meg csomó anyag kimaradt a listámból, mert csomó anyag nem teljes album. Ami érdekes volt a számomra, hogy az idei évben a hazai front számomra nem volt annyira erős.
Sunthatneversets:
Őszinte leszek: a főszerkesztői teendők ellátása mellett nekem teljes albumok meghallgatására alig marad időm. Nagyjából a listámban szereplő albumok azok, amiket elejétől a végéig meg is hallgattam. Viszont az első mondatból kiindulva, illetve az Adj egy ötöst! most már öt éve futó cikksorozatomnak köszönhetően sok jó zenekarba belefutok.
