Olaszország a tavalyi év folyamán nagyon belopta magát a szívembe. Nagyon sok jó zenekart ismertem meg csizma száráról. Ezek a zenekarok amellett, hogy jó zenét csinálnak, rendkívül kedvesek is, a zenészekkel jókat lehet beszélgetni. Amikor megtudtam, hogy a catania-i illetőségű Haunted új lemezt hozott ki, egyből rámentem az új lemezre. Megérkezett a Stare At Nothing.

A Haunted (nem keverendő a svéd, The Haunted-dal) számomra egy rendkívül különleges zenekar. Anno egy kis hirdetést láttam, hogy jönnek koncertezni Budapestre. Egyből azt hittem, hogy a svédekről van szó, de hamar kiderült, hogy tévedtem, de nem is volt baj, hiszen megismertem egy olyan doom zenekart, amit vétek kihagyni. Rövid ellenőrzés, majd egyből vettem a jegyet a koncertre, ami egy pincében volt megrendezve, alig ötven ember előtt. Ez volt az utolsó “igazi koncertélményem” a covid előtt. Emlékszem, ahogy kabátban ömlött rólam a víz és azt mondtam, hogy zseniális ez a zenekar. Koncert után mérhetetlenül kedvesek, aranyosak voltak. Sajnos azóta se kanyarodtak erre, pedig megnézném őket megint. Amennyiben csíped a régi típusú doom zenét, de igényes vagy a hangzásra, esetleg nyitott is vagy egy-két műfajon kívüli átemelésre, akkor ezt a zenét neked találták ki. Christina hangja az új anyagon már-már az opera metal felé hajaz, de mégis megőrzi azt a nyugalmat, sejtelmességet, ami ott van a Frayle és a Year Of The Cobra zenéjében is, de mégis más, mint a két rokon zenekar. Amúgy érdekes ez a három zenekar, hiszen mind a három ugyanolyan alapokon nyugszik, de mégis mind más valamitől. A Haunted lassú, mázsálós dalokkal dolgozik most is. A kilenc dal egyáltalán nem egy könnyed szerzemény. Nem tudja az ember első hallgatásra legyalulni és azt mondani, hogy jól van. De mégis olyan atmoszférát teremtenek, amit csak imádni tudsz és akármilyen nehéz is egy-egy dal, mész a következőre és azt mondod, hogy ebből ennyi nem elég, kell még egy!