Két éve is futott egy alapos európai kört Oakland stoner / sludge / doom büszkesége, lemezzel viszont meglehetősen régen, még az előző évtized vége felé jelentkezett legutóbb. Az április közepén megjelent, bivalyerős Cometh the Storm és a rá épülő idei turné ezáltal nagyszerű ürügyet biztosított egy kiruccanásra Morvaország legnagyobb városába.

A nyár és a szép idő elérkeztét mi sem mutatta szebben, mint Brno pezsgő éjszakai élete. Hogy mást ne mondjak, a Kabinet Múztól nem messze egy templom előtt szabadtéri DJ műsor zajlott az esemény másnapján.

A helyszín egy belvárosi lemezboltból nyíló, nagyjából a Dürer Kert kistermének megfelelő helyiség volt. Itt kezdte meg az aktuális túráját Matt Pike és csapata, méghozzá egy dupla esttel. Az eredetileg lekötött bulira pillanatok alatt elfogytak a jegyek, és az ennek folytán – éppen Matt születésnapjára! – beiktatott plusz koncert szintén remek nézettséggel ment, ráadásul honfitársakkal is sikerült összefutnunk.

Vendégként a cseh underground mozgalom reprezentánsa, a prágai illetőségű Repelent SS lépett színre. A középpontban az állandóan a közönség között nyüzsgő álarcos énekes (vélhetően a színtér sokat látott veteránja, már amennyire a símaszk sejteni engedte) volt, három társa a gyors, kalapálós ütemeket pakolta alá. Régi vágású hardcore / punknak éppen elment volna, csak nem ilyen merev és élettelen dobolással. Így aztán teljesen eseménytelenül ment volna a hupákolás, ha az utolsó szám alatt nem dúlja szét a banda a dobszerkót.

A kontraszt a High On Fire kezdésével aligha lehetett volna élesebb. A Burning Down egyből olyan brutális hangerőn, ugyanakkor olyan tisztán és arányosan szólalt meg, hogy az példaértékű. Az én figyelmemet leginkább a három éve csatlakozott, a Big Businessből ismert Coady Willis ütős ragadta meg. Irdatlan erővel csépelte a cájgot, emellett pedig roppant ötletesen játszott. Mikkey Dee nyomta hasonlóan a Motörheadben.

Ha már itt tartunk, a High On Fire zenéjét lényegében a Motörhead és a Crowbar metszéspontján tudnám elhelyezni. Jó pár lendületes, déli ízekkel bőven átitatott rock n’roll nóta került műsorra, s a Danny Trejo-bajszos Matt acsarkodása sem áll távol Kirk Windsteinétól. Amúgy a kilenc albumnyi életmű majdnem minden állomását útba ejtette a trió. Egyedül talán azt sajnáltam, hogy a friss, csaknem Down súlyú Tough Guy kimaradt.

Mindez eddig nyilván klasszul hat leírva, ám azt sem szabad elhallgatni, hogy bosszantóan sok volt a kényszerű leállás. Az elején Jeff Matz bőgője rendetlenkedett, ami még nem akasztotta meg a bulit, Pike gitárja azonban hol egy-egy dal közben némult el – amit a hangszercsere sem oldott meg –, hol a számok közti szünet nyúlt kínosan hosszúra a buherálás miatt. Ez sajnos derékba törte a show lendületét. A szülinapi tortás közjátékot természetesen kedves gesztusként kell értékelni, a sok pöcsmötölésért viszont kár volt. Az ördög (értsd: a technika ördöge), hogy így fogalmazzak, itt pont nem bukott bele…

Ezért aztán nekem továbbra is a több mint húsz évvel ezelőtti, a Mastodonnal közös gödöllői koncert marad az első számú High On Fire élmény.