Az Adam 30 név nem elég, hogy kizárólag underground szinten, azon belül is csak regionálisan ismert. Mi több, ha ismeri valaki, az érintett a legjobb esetben is már negyven pluszos. A fentieket alátámasztandó, szokásomtól eltérően most egy személyesebb hangvételű kitérővel kezdeném.
A zenekarról jómagam első ízben a Játékelmélet című kazetta okán, a ’90-es évek közepén, Uzseka Norbert tollából, a Hammerben olvastam. Azt a keveset, amit tudok – azaz amit eddig tudtam – róluk, mind a Demonstráció rovatban leközölt lemezajánlóból szedtem össze. A szolnoki formáció kazettája 1994-ben jelent meg, és ami a mi szempontunkból talán a legfontosabb, nem sok köze van a metalhoz. Leginkább alternatív rocknak lehetne nevezni, de erről majd később! A sztorim kapcsán a lényeg, hogy a nevet megjegyeztem, és tizenéves fejjel el is döntöttem, hogy valahogy majd megpróbálom beszerezni a felvételt. A dolog persze akkor elmaradt, és a kiadvány részemről évtizedekre el is felejtődött.
A 2010-es évek elején egy beszélgetés alkalmával került ismét szóba a zenekar neve, melynek során a beszélgetőtársam csak úgy, mellékesen elejtette, hogy ismer egy zenekart a kilencvenes évek közepéről, amire kb. senki sem emlékszik; mi több, még a Szamárköhögő című kazettaalbum is a birtokában van, igaz csak digitalizálva, dalcímek nélkül. Egyéb háttérinfót viszont akkor sem sikerült megtudnom az Adam 30-ról.
Évek elmúltával tehát, és ha csak ebben a házilag digitalizált formában is, de végül sikerült beszereznem a felvételt. 2024 őszén pedig – számomra legalábbis – váratlanul minden kitisztult. Kezdve azzal, hogy a kéz alól kapott felvétel valójában maga a Játékelmélet című kazetta anyaga volt, a Szamárköhögő pedig csak az egyik dal címe. A sztori három évtized elteltével annak a Pap Bélának köszönhetően ért körbe, aki mint kiderült, a maga idején a kazetta kiadását is levezényelte.
A Játékelmélet rögzítésekor tizenéves négyes messze legismertebb tagja a fő dalszerző, gitáros-énekes Bujdosó János lett, aki jelenleg is az Európa Kiadó tagja. A többiek pedig Németh Miklós billentyűs, Horváth Viktor dobos és Pintér Zoltán basszusgitáros voltak – akikhez gitáron később csatlakozott Fügedi László. A felvételek helyszíne az akkor még BAT Records névre hallgató hangstúdió volt, a korszerűsítésre viszont már a Denevér Stúdióban került sor. Na, csak van itt azért metalos kötődés is…
2024 nyarán ugyanis maga Töfi, vagyis Cserfalvi Zoltán vette kezelésbe az eredeti hanganyagot. A megszólalástól természetesen hiba lenne csodát várni, de a ’90-es évek hazai undergroundján szocializálódott hallgató füle különösebb nehézségek nélkül rá fog állni a dologra. A Játékelmélet ugyanis szeptemberben LP-n és CD-n is kiadásra került.
Az eredeti felvétel A-oldalán helyet kapott Kötődés című szerzemény az LP formátum kapacitásának áldozatává vált, a CD ellenben a teljes anyagot tartalmazza, megfejelve egy bónusszal. Magáról a lényegről meg még alig szóltam. Szóval az Adam 30 az évtized közepének szellemében értelmezte az alternatív rockot, de nagy kanállal mérve hozzátette ahhoz a magáét is. Az irányzat mindenkori hazai képviselői elsősorban a dalszövegeik révén váltak ismertté, a zenei rész az esetek többségében másodlagos volt, rosszabb esetben a két összetevő a cél-eszköz viszonylatában állt, illetve áll egymással. Nem így az Adam 30 esetében, ahol a szövegek ha rá is telepedtek a zenére, mégsem nyomták el azt.
A szolnoki fiatalokra hatott a progresszív rock, a korszellemnek megfelelően a grunge, a punk eredeti formája, sőt, érintőlegesen talán még a népzene is. A Játékelmélet épp olyan változatos anyag, mint a rajta helyet kapott szerzemények menetideje – akad itt egy-másfél percnyi átkötő (Szamárköhögő, illetve Megjavulunk), illetve nyolc-kilenc perc terjedelmű agymenések is (lásd: Magzatpóz, Üvegmáglya), meg persze hagyományos, dalszerű darabok is. Az Isten láncfűrészei című darabban vagy a Kötődés második felében például akkora zenélések mennek, hogy bizonyos részek nemcsak progresszívnek, hanem akár metalnak is nevezhetők. Az Adam 30 zenészei által bemutatott hangszeres játék messze meghaladta a korabeli alternatív színtértől megszokott paneleket. A Röghajú lány úgy húz punkos módra, hogy közben korai Cult-szerűen szellős, és akkor még nem is említettem a pszichedeliában fuldokló Üvegmáglyát. Amúgy az összes dalban akad valami meglepő, ha más épp nem is, a dalszövegek mindig gondoskodnak róla, hogy az ember figyelme ne kalandozhasson el.
Ha osztod a lelkesedésemet az olyan „névtelen” hazai zenekarok irányába, mint a Tér-idő, a Screen – Damn Natural, vagy akár a Q.E.D., jobb, ha nem mész el az Adam 30 mellett sem. Ha pedig a ’90-es évek közepén élted az alternatív korszakodat (Kispál, PUF, Quimby, stb.), akkor sem fogsz mellényúlni a Játékelmélettel. Rendelési lehetőség: altproduct@gmail.com
