
A tegnapi The Cure koncertre végül is csak 11 évet kellett várni, ami a csapat poptörténelmi státuszát tekintve tényleg nem számít olyan hosszú időnek. Ezen az október végi melankolikus, nosztalgikus, emelkedett csütörtök estén mi is ott voltunk, és a három órás, 31 (!) dalos setlist végighallgatása közben rengeteg képet készítettünk:
És ezt akármilyen jó lenne rákenni néhány eszement rajongóra, egyáltalán nem lehet. Mégpedig azért, mert az eset a backstageben történt, egész pontosan Caledonian Darkness nevű black/death fesztiválon, az előző hétvégén. Az egész természetesen csakis a pénz miatt történt.
Tegnap már mutattunk 



Nem feltétlenül szeretünk találgatásokba belemenni, hiszen azoknak egy része általában kacsának bizonyul, viszont abba is bele kell gondolni, hogy bizony nem csörög a haraszt... Az egyik
Készül, igen, készül...get! A metal underground kvázi Chinese Democracyjával kapcsolatban már kismillió vélt/valós hír látott napvilágot, kezdve azzal, hogy készül, egészen már egy ténylegesnek hitt kétlemezes dallistájáig, dalhosszokig, minden. Ezúttal egy kicsit konkrétabb rajongói beszámolóval gazdagodott az új Tool albumra való várakozás epikus eszmei vesszőfutása.
A cikk címe persze képletes, hiszen fogalmam sincs hány emberhez jut majd el a Woodwork első, Ordinary Violence című lemeze. Egész egyszerűen csak annak szól, amit ez a banda megint az eszembe juttatott. Mégpedig azt, hogy a hardcore nem ott kezdődik, ahol a tetszetős kapucnis pulcsik, leopárd mintás vans cipellőkben toporgó, csinosra tetovált leányok és a tesztoszteron alapú póz terem. Hanem a piszkos garázsokban meg a pincékben, ahol pár egyszerű srác elgondolkodik, hogy ami van, az baromira nincs úgy jól. Ami pedig nincs úgy jól, azt piszkosul bele kéne üvölteni valakinek a pofájába, de ami még fontosabb, hogy azt valahogy máshogy kellene csinálni.
Ahogy általában a zenében, úgy az antizenében is az alapállás az, hogy minden bandára hatott egy másik banda. Egy olyan grindcore brigádnak pedig, akik már vastagon az új évezredben gázolva feszültek neki a zajkeltésre is alkalmas eszközök sanyargatásának, nem kellett ismét feltalálniuk azt, hogy hogyan marhatnak bele hallójáratokba úgy, hogy abból ők és a kedves hallgatók is a legjobban jöjjenek ki. Mert ugye például ott volt a korai Napalm Death, ahol az alapok tömör, sűrű kötésben azért csúnyán le lettek rakva. Őket pedig mindenképpen meg kell említeni és nem csak azért, mert szerkesztőkollégám és harcostársam Csiga valószínűleg azonnal kérdőre vonó hangulatjelet küldene rám szívecskék helyett online, ha mint hatást kihagynám őket. Hanem azért is, mert az szingapúri Wormrot korábbi két lemezének intenzitása csak velük, a stílusteremtőkkel vetekedhet.
A két évvel ezelőtt megjelent Where Greater Men Have Fallen című utolsó lemezük előtt a fél szerkesztőségünk fejet hajtott, mikor azt az ír Primordial kinyilatkoztatta. Így nem csak hírközvetítő, de rajongói felelősségünk is megírni, hogy a nagy múltú etno / doom és black elemekből is építkező csapat újabb kiadvánnyal készül. Ami a nyolc stúdióalbum után a hat éve megjelent All Empires Fall élő felvételét követi a sorban, mint új koncertlemez. A tavalyi Bang Your Head Festen rögzített 11 dalos fellépés pedig Gods to the Godless címmel jelenik majd meg a Metal Blade gondozásában november 25 - én. Ennek a címadó előzetesét hallgathatjátok meg itt, a hajtás után.
A négytagú holland Soulburn nem azok közé a bandák közé tartozik, akik az utóbbi időkben kezdtek visszatérni a kilencvenes évek azon black metál gyökereihez, amikkel kapcsolatban groteszk módon, de manapság elmondhatjuk, hogy divatosnak számítanak. Ők ugyanis pontosan a kilencvenes évek közepétől képviselői a műfajnak. Amikor meg is jelent egy Feeding on Angel című nagylemezük, amit aztán hosszú csend követett, legalábbis a stúdiólemezek terén és csak két évvel ezelőtt hoztak ki ez után újabb albumot. Azonban ezt most viszonylag gyorsan követi még egy, ugyanis november 18 - án jelenik majd meg az Earthless Pagan Spirit című anyag, nyolc új dallal. Amik közül itt az első amit, ha például a Sinsaenum lemez bejött akkor tuti, hogy harapni fogsz. A hajtás után...
Általánosan elfogadott tény, hogy az öregek nem igazán csipázzák a fiatalság zenéjét. Persze ez az ő idejükben is megvolt, egyszerűen csak az akkori öregek zenéje ellen lázadtak azzal, ami épp akkor volt a jól menő irányzat. Beat, rock and roll, legyen bármi is a körítés. A Fine Brothers, akik már készítettek több "react" videót (például kisgyerekek reagáltak a Metallica, vagy épp öregek Slipknot zenéjére), ezúttal a System Of A Down muzsikájával szembesítették a vállalkozó szellemű idős embereket. Az eredmény mondhatni nem lett túl meglepő, de nézzétek meg ti magatok is! Angolosok előnyben!
A Korn az új lemezük, a frankón az elmúlt évtized legerősebbjeként leírható