
A Kentuckyból – földrajzilag közép-kelet, de általában az USA déli (southern!) államai közé sorolják – érkezett Black Stone Cherry alapvető ismérve, hogy zseniális énekessel és roppant karcosan nyomja az imént hivatkozott stílusú, dallamos rock muzsikát, amellyel ugyanakkor viszonylag csekély kiigazításokkal a rádiós és slágerlistás sikerek is elérhető közelségben lehetnek elvileg. Mármint odaát az Államokban. Chris Robertsonéknak, pontosabban az első négy lemezüket gondozó, ma már Warner-hátterű Roadrunnernek volt is egy teljesen nyilvánvaló próbálkozása ebben az irányban, mégpedig a kevésbé ösztönös, inkább kiszámított, bár így sem vállalhatatlan Between The Devil And The Deep Blue Sea albummal („ékes” példa erre a Blame It On The Boom Boom nóta). Végül, amikor bebizonyosodott, hogy nem tudják a bandát a Billboard csúcsáig fellőni, bő egy esztendeje megadták nekik a lelépést.