Az idei megjelenések között kiemelkedő volt egy új Born of Osiris lemez. A legtöbbször progresszív deathcore-nak titulált (persze lehet számos más besorolást is olvasni) chicagoi zenekar előző, 2011-ben megjelent Discovery című nagylemezével alapozta meg mostani ismeretségét, nem véletlenül. A Discovery elődjéhez képest sokkal kiforrottabb lett, hihetetlen technikás, gyors és kőkemény. A csapat azt nyilatkozta, amikor az új nagylemezt jelentették be, hogy az utóbbi lemez vonalát folytatják, ami kis túlzással akkor is jó, hogyha semmit nem változtatnak rajta. A lemezre két dallal készülhettünk fel a megjelenés előtt, ami a Machine és a Divergency volt.








A Turisas nem second hand ruhakereskedésben (turkálóban) lelt ragadozó madár. A finn mitológiában egy tengeri szörny, „mellékállásban” ő a háború istene. A róla elnevezett zenekar pedig saját bevallása szerint „battle metalt”; harci metált tol. Szerintünk viszont ez folk metal, némi szimfonikus és death körítéssel.






Bevallom, félve ültem neki a GIAA új lemezének, mert az eddigi két élő fellépésük során egyszer sem győztek meg arról, hogy kimagasló potenciál lenne a bandában. Ami lemezen tökéletes hallgatni való olvasás, takarítás, szex, vezetés közben, az élőben egy elég kiherélt és vérszegény produkcióként jelent meg a maga valójában. Ezzel valószínűleg sokaknál már most kihúztam a gyufát, de tartom, hogy lehetne sokkal izgalmasabb, és tökösebb műsort is összerántani, ebből a zenei felhozatalból. És ami élőben nem 110% a lemezhez képest, az nálam amúgy is megbukott.