Bevallom, ha a hetvenes évek rock muzsikájára vágytam, idáig is sokkal inkább Uriah Heepet, „ozzys” Black Sabbathot, Rainbowt, Nazarethet és társait ástam elő, mintsem egy UFO lemezt. Tiszteltem, tisztelem most is őket, de ezzel ellentétes folyamatként kezdett számomra viccessé válni az Iron Maidenes Steve Harris áradozása róluk. Hiszen a bálványozott példaképet sokszorosan (ha már UFO) túlszárnyalták, talán már a kezdeti időszakban is. A Doctor Doctort fel is dolgozták Maidenék – nem igazán került be minden idők top 25 Iron-dala közé, talán még az 50-be sem.




Hosszú és szövevényes az út ami a The Mars Volta-hoz vezet. A post-hardcore At the Drive-In és a dub-os, elektronikus De Facto bandák 2001-ben fejezték be a ténykedéseiket, hogy aztán a tagok egyik fele (az előd zenekar zeneiségét továbbvivő) Sparta-ban, a másik fele pedig a The Mars Volta-ban folytassa. Nem kérdés melyik lett a nagyobb siker. A Mars Volta olyat hozott a zenébe, amire még nem volt példa. Omar Rodríguez-López idegbeteg gitár témái szolgáltatják az alapot, amire jön Cedric Bixler-Zavala hangja - amit finoman szólva is a “szokni kell” jelzővel szoktak illetni - és a izgalmas történeteket elmesélő szövegei. De ez csak az alap. Ami az igazi különlegességüket adta mindig, az a sok többi réteg, aminek jó részét az a bizonyos „sound manipulation” nevű cucc szolgáltatta. Az agyon effektezett ének csak egy dolog, mellette a sok különleges zaj, zörej és egyéb kacat volt az ami nagyon feldobta a zenét. A zenét, amin érződött, hogy nem kevés kemény drog által keltett élményről szólt. De ha még ez is kevés, akkor megemlíteném, hogy az RHCP-s Flea és John Frusciante is szerepeltek az lemezeken. Ez így nagyon egyben volt. Volt.

„Fontos szempontnak tartottuk alapításkor azt, hogy a zenekarunk ne válasszon egy bizonyos zenei stílust, hanem majd ezt a tagok különbözősége alakítja ki idővel” Hogy miért egy idézettel indítom a kritikámat?
Május 14-én

Kezdem a végén: erre a munkára nem kívánok ötöst adni. Azért nem, mert „utánozás, majomszokás”. Ahogy már az oviban is megmondtuk. A német szimfónikus-metal-üdvöske, a Xandria esetében különösen érthetetlen ez a viselkedés, mivel kezdetben sokkal-sokkal bátrabban kísérleteztek mindenféle kütyüvel és világzenei megszólalással. Általában ez fordított sorrendben történik, de csak most döntöttek úgy, hogy saját (vas)út építés helyett beállnak a Nightwish-expressz mögé a sínre. Az ilyen vállalkozás általában nem jár sikerrel, hiszen az elől haladó diktálja a tempót, és veszi fel az utasokat az emiatt nevetségessé váló többiek elől.
A zenekartól kaptunk híreket: