Bár nemrégiben örömmel konstatáltuk, hogy az AC/DC hamarosan stúdióba vonul, hogy elkezdje a következő album munkálatait, ráadásul a zenekar 40 éves fennállásának alkalmából egy 40 állomásos világkörüli turnéra is indul, lehet, hogy mégsem ennyire rózsás a helyzet. Egy ausztrál rádióállomás, a 3AW riportere Peter Ford, műsorában a fenti híreknek gyökeresen ellentmondó "pletykákról" hallott, miszerint nemhogy új lemez nem lesz, de jubileumi koncertturné sem, sőt lehetséges, hogy a zenekar napokon belül bejelenti visszavonulását. Állítólag ennek köze van ahhoz, hogy Malcolm Young gitáros személyes okokból visszaköltözne Ausztráliába és a jövőben nem folytatná a zenekarban, márpedig a riporter szerint arra az esetre, ha valamelyik tag nem tudná folytatni a zenélést a bandában olyan megállapodás van a tagok között, hogy feloszlatják a bandát.
Update: Az eredeti AC/DC énekes, Dave Evans fia, Mark Evans egy twitter üzenetben azt írta, hogy az apja ma beszélt Malcolm fiával, aki azt mondta neki, hogy Malcolm nagyon beteg és hogy a bandának minden bizonnyal vége lesz. Nem lesz se lemez, se koncert. Állítólag a zenész három héttel ezelőtt stroke-ot kapott és egy vérrög maradt az agyában. Bár április elején összejöttek próbálni, de Malcolm nem volt képes játszani. Az együttes eddig nem erősítette meg hivatalosan az információkat.
Ma hajnalban lezajlott a 52. Grammy-díj átadás. A 
Legjobb Szóló Rock Előadás – Bruce Springsteen („Working On A Dream”)
Koncertet másfél évtizede nem előzött meg akkora felhajtás kis hazánkban, mint a rockveterán AC/DC tegnap esti Arénás koncertjét. A jegyek 26 óra alatt keltek el még októberben, így a jegyüzérek jókat kaszáltak a koncert előtt. Azt ugyan nem értem, hogy ha anno, tízperccel a jegyirodák nyitása után állóhelyi jegyhez jutottam az miért nem a színpad elé szól, de ezen a csalódáson viszonylag hamar túltettem magam. 
A Live Nation szervezőiroda közleménye szerint a március 3.-ai antwerpeni AC/DC koncert elmaradt az énekes Brian Johnson betegsége miatt. A hírek szerint Mr. Johnson annyira megfázott, hogy képtelen volt fellépni a 3.-ai koncerten. A jegytulajdonosokat a jegyek visszaváltásával vagy június 23.-ai amsterdami jegyekkel kárpótolná a Live Nation. A csapatnak a mai napon is lenne egy fellépése Lipcsében - ezt egyelőre még nem mondták le. Reméljük Brian Johnson a március 23.-ai budapesti koncertre már teljesen rendben lesz, bár a feszített ütemezés nem igazán hagy időt a regenerálódásra. Izguljunk!
Márpedig szerintem érdemes találkozni velük, mert a banda akár a Led Zeppelin, a Free, a The Who és még sok más korabeli legendás banda modern kori reinkarnációja is lehetne. Az említett nevek által fémjelzett ősrock vonalat éltetik tovább - kicsit keményebb, természetesen kellően modernizált hangzásban. Jó kis rock'n'roll ez egy nagyon jó hangú és tehetséges énekessel Cormack Neeson-nel. Erről a saját fületekkel is meggyőződhettek a csapat MySpace oldalán és hivatalos weboldalán található dalok meghallgatásával.
Az ausztrál AC villám DC közel negyven éves földi pályafutása során készített egy kazal lemezt - a Black Ice a tizennyolcadik a sorban -, eladott több, mint százhatvanmilliót belőlük, legenda lettek oda és vissza, pedig ha jól belegondolunk ilyen minimalista rock zenét kevesen játszanak ezen a sárgolyón, de hogy azt a legkirályabbul tolják a holtbiztos. Nyolc éve adtak ki utoljára lemezt. Vagy sokat cseszegették őket, hogy itt volna az ideje egy új korongnak, vagy tényleg volt is kedvük hozzá. Mindegy is, mert a végeredmény közel tökéletes. 
Úgy döntöttem, hogy nem fogom a tizenöt dal erősségeit és gyengéit (az azért nem nagyon van) egyenként hosszan elemezgetni, tegye meg mindenki maga. Meghallgatását kötelezővé tenném mindenkinek, mint a Kőszívű Ember Fiai-t az általánosban. Hogy vád azért ne érjen, hogy a dalokról egy szó sem esik: a lemez kiválóan indul a klipes, védjegyszerű Rock 'n Roll Train-nel. De nagyszerű az egymás után következő Big Jack és Anything Goes szinte táncolható bugija is. A lemez egyértelműen legjobb dala az ötös War Machine, melyet simán önkívületben lehet végigbólogatni, de majdnem ilyen kaliberű a Wheels sodrása és a Decibel komótosan lépegető blues-kocsmai hangulata is. Akinek az utóbbi bejön annak a slide gitárral elővezetett sivatagi Stormy May Day vagy Money Made is kellemes perceket fog szerezni. A végére egy hangyányit veszít a lendületéből a lemez, de az olyan nóták, mint a She Likes Rock 'n Roll vagy a címadó Black Ice még mosolyt csal az arcokra.