A nulla nullás évek egyik legizgalmasabb bandája volt az Amplifier számomra. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy az akkoriban nem volt jellemző, hogy a nyakunkba ömöljön egy műfaj kért vagy kéretlen képviselője. Keresgélni kellett még azokban az időkben, és az Amplifier esetében aranyat is találtam. Elsőre csak egy okés Tool pótló volt a bemutatkozó nagy lemezük, aztán jó pár meghallgatás után, már könnyedén be is szippantott a maga légies, és mégis technikás zenéjével.

Vagy éppenséggel volt ilyen? Jaaa... Persze. Ez pedig rohadtul lehangoló, mert az Amplifier leginkább azzal nőtte ki magát az egyik legnagyobb kedvencemmé, hogy képes nagyon egyedi lenni. Benne van ugyan egy kis grunge érzés, meg letagadhatatlan a kora elszállós prog rock hatása, de ezek inkább csak egy csipetnyi extrát adtak hozzá ahhoz a vastagon effektelt space rock zenei orgiához, ami leginkább definiálta a munkásságukat.

Annak idején, amikor megismertem az Amplifier munkásságát nem feltétlen hittem volna abban, hogy jó hat-hét év múlva gyermeki örömmel, és azzal a lelkesedéssel fogok várni egy lemezüket, hogy tudom, valószínűleg az elkövetkező hónapokat zenei ízlésben ez az album fogja meghatározni. Ebben nagy szerepet játszott, hogy 2011-ben egy olyan dupla cd-t adott ki az Amplifier, The Octopus címmel, ami számomra az utóbbi évek (évtized) egyik legművészibb space/prog rock tripjét hozta. Habár előzetesen a frontember Sel Balamir azt mondta, hogy most más megközelítés lesz, mint a legutóbb, de az albumból előzetesen megszellőztetett Matmos azért azt jelezte, hogy azért várhatóan olyan radikális elugrás nem lesz az Amplifier örökségtől.

A brit Amplifier a 2011-es The Octopus dupla album után ismét nagylemezzel jelentkezik az elkövetkező napokban, Echo Street címmel. A prog rock/ space prock banda a negyedik albumának felvezetéséhez elkészítette a Matmos-t audiovizuális formában (habár a videó nem tartalmaz túl sok látványosságot, mindenesetre passzol a dalhoz). A kicsit lágyabb hangvétel az énekes/gitáros Sel Balamir szerint az egész Echo Street-re jellemző lesz, a legutóbbi dupla lemezükhöz képest. Az Amplifier még idén tavasszal egy élő DVD-t is kiad Live In Berlin címmel.  

Echo Street címmel március 11-én érkezik a manchesteri Amplifier új albuma, mely a 2011-es dupla-lemez a The Octopus folytatása lesz.

Az albumra a következő dalok kerülnek: 1. Matmos, 2. The Wheel, 3. Extra Vehicular, 4. Where The River Goes, 5. Paris In The Spring, 6. Between Today And Yesterday, 7. Echo Street, 8. Mary Rose

A kiadvány több formátumban is kapható lesz, a szimpla CD-s és 24 oldalas Media Book verzión túl dupla LP és kétlemezes CD változatot is kiadnak majd. Ez utóbbihoz egy Sunriders című EP is jár rajta négy dallal (1. Spaceman, 2. Never And Always, 3. Sunriders, 4. Crossing The Divide) Hajtás után már az album nyitó tételét is meg tudjuk mutatni.

Az Amplifier az a zenekar archetípus, amelyikre egy szűk kör teljes odaadással tud, és szeret is hivatkozni, ám a szélesebb - profánul fogalmazva, a nép- körben az ismertségnek a veszélye egyáltalán nem fenyegeti. Ha támpontokkal kéne dobálózni az A Perfect Circle, Tool, Porcupine Trees, Muse zenekarok munkásságával lehetne párhuzamot vonni. Ezeknél bandáknál még olyanabb zenét csinál az angol trió, de igazából megvan a maga arculata, hangulata. Ez nagyban köszönhető a gitáros Sel Balamir, és a basszusgitáros Neil Mahony előtt elterülő nagyobb méretű játék vasútra emlékeztető pedál csoportosulásnak. Az Octopus akár azért is csúszhatott volna ennyit (fél éve kiadásra várt a lemez), mert a szinte mindent átszövő, és atmoszférateremtő effekt kellékek összerakása, kikeverése túlzással egy emberöltőnyi időt vehetett igénybe, főleg úgy, hogy két cédésre, és két órásra terebélyesedett az immár negyedik kiadványuk. Én személy szerint már annak is örültem, hogy nem csúsztak át 2011-re.